Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása
dül Podmaniczky reagált rá elutasítólag. A Deák körül szerveződő centralista kör járta a maga "szabadelvű" útját, s a polgári és nemzeti téren messze előremutató kossuthi terv nem illett bele programjukba, s anélkül, hogy belemélyedtek volna Kossuth tervébe, elvetették azt. A centralisták egyoldalúságát, szemlélelbeni merevségét más vonatkozásban a MUNICIPIALISTAK is átvették. A megye történelmi jogaihoz való erős ragaszkodásukat a magyar nemzeti alkotmányosság védelme motiválta, s közben egyes 1848 előtti, 1861-ben már meghaladott szerkezeti elemekhez is ragaszkodtak. A sajtóvitát gerjesztendő túlhangsúlyozták a választók azon jogát, hogy a képviselők és a köztisztséget betöltők "ha bizalmat veszítenek, visszahívhatók". A megyék polgári átalakítását nem igazán akarták, s Kossuth tervéből unos-untalan az ellenállás jogát idézték. Ugyanakkor határozottan kiálltak az 1848-as törvények végrehajtása mellett. Követelték a magyar kormány teljes függetlenségét, a törvény előtti egyenlőség és a közteherviselés gyakorlati bevezetését. Fényes Elek e kérdésekről kijelentette, hogy "az 1848-iki törvényeket még eddig országgyűlés nem változtatta meg, így a jövő országgyűlésre más követutasítási rendszert nem is fogadhatunk el, mint az 1848-kit, ha csak octroyozott országgyűlést nem akarunk." A municipialisták programjáról elmondható, hogy 1861. tavaszán a nemzet többsége őket támogatta (főként a megyék), mert benne volt a nemzeti tradíció, benne volt 1848, és benne volt Kossuth szelleme is. Nem rajtuk múlott, hogy az 1861. április 2-ra összehívott országgyűlés - melyen a municipiális szellem uralkodott - végülis dolgavégezetlenül a fejedelem által "szétoszlattatott". Kozma Imre Kossuth kütahyai Alkotmánytervének közreadásával olyan históriai értékű tettet hajtott végre, mely befolyást gyakorolt a nemzeti politika korabeli eseményeire azzal, hogy "minden alkotmányos érzelmű honpolgárnak olvasmányt és tájékoztatást" nyújtott. Ez önmagában is elegendő a históriai nagyságrend igazolására. Ennél azonban mindenképpen nagyobb hatása volt a korabeli házi közéletre, mert valósággá vált az, amit Kozma a röpirat bevezetőjében még mint szerény szándékot tűzött maga elé: a röpirat által a hazai olvasó "nézeteit tisztázhatta, meggyőződését edzhette, lelkét és szívét az egyedül üdvözítő szabadság érzelmében megtermékenyíthette." Kozma Imre vállalkozásának érdeme még az a tény is, hogy felhívta a figyelmet az ország alkotmányos berendezkedésében szükséges polgári-liberális reformok bevezetésére. A korabeli hazai közvélemény, sőt sokáig a történettudomány is Kossuth alkotmánytervét leszűkítette a dunai népek konföderációs szövetkezésének tervére, az egyesülés lehetséges jogi, politikai megoldásaira. A magyar nemzet szebb jövője c. röpirat megjelenése után a hazai közélet jelentős része rádöbbent arra, hogy Kossuth tervében a magyar viszonyok belpolitikai reformjainak volt primer szerepe, s csak erre épülhetett fel a dunai államszövetség terve. Meglátásunk szerint a konföderáció túlhangsúlyozása a 48-at feladó, hazai politikai körök érdeke volt, mert itt Kossuth nagy tekintélyét csorbítani lehetett a nagy nézetkülönbségek, szemléleti konfrontációk miatt. Kossuth tervének a magyar alkotmányosrend átalakítására vonatkozó részét pedig igyekeztek elhallgatni, mert Kossuth tételei 38
