Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása
megyék radikális fellépésének. A vita rámutatott a magyar belpolitika válságjelenségeire is, melyek eléggé labilissá tették az országgyűlés előtti politikai egységet. A sok félbemaradt és tisztázatlan kérdés rányomta a maga negatív bélyegét a "hongyüles" légkörére, s leginkább emiatt érződött, hogy eredménytelenségre lesz kárhoztatva. Idézzünk fel e tisztázatlan, konfliktust teremtő kérdések közül néhányat. A centralisták a még bizonytalan jövőkép konkretizálásának hiánya miatt, s nem utolsósorban a fejedelem iránti lojalitásból nem vetették fel az 1848-as törvényeket, legalább is abban a formájában nem, ahogy azt a megyék megtették. Szemlesütve várták a pillanatot, amikor az Októberi Diploma által felkínált politikai mozgástér tovább szélesedik Bécs engedékenysége által. A megyei kérdésben elkövették azt a hibát, hogy következetesen az 1848 előtti megyei szerkezethez nyúltak vissza, s minden összehasonlítást a rendi országgyűlések időszakában működő megyei felállással vetettek össze. Eszükbe sem jutott a megyei rendszer megreformálása, működésének a kormányhatalommal való összeegyeztetése. Az 1848-as alkotmányos szerkezetet követésre alkalmatlannak minősítették, s többnyire hallgattak róla. Nagy hangsúllyal szóltak az európai polgári társadalmak praxisának átvételéről, de hallgattak a nyugaton már létező regionális-területi autonómiákról. Liberális-jobboldali programjuk domináns eleme a központi hatalmi struktúra kiépítése, a kormányzati felelősség érvényesítése, de teljesen elsorvasztani kívánták a megyék törvényhatósági szerepét és jogkörét. Programjuk ezek miatt 1861-ben nem fejezte ki a nemzet többségi akaratát, így nem lehetett integráló ereje sem, melyre nagy szükség lett volna a Béccsel szembeni tárgyalási pozició szempontjából. A vitából úgy tűnik, hogy a CENTRALISTÁK számára Kossuth Alkotmánytervezete csak ürügy volt saját programjuk kifejtéséhez. Kossuthtal kapcsolatban szinte mindig az 1848-as állásfoglalásaira hivatkoztak, s alig vettek tudomást az 185l-es kütahyai alkotmánytervről. S ha idézték, akkor is pontatlanul és önkényesen. Másrészről tudatosan elhallgatták nevét, s a "főhős" Kossuthból elhanyagolható "politikai epizódistát" kreáltak, aki Turinban ugyan mondja a magáét az általános európai köztársasági eszméről, mely nem kell igazán a hazai közvéleménynek. A megyék követutasítási rendszerének elvetését például Kemény azzal támasztotta alá, hogy a követnek de jure a megyei törvényhatóság utasításait kell követnie, mert őt a megye, mint törvényhatóság választotta meg, így a megye akaratát kell képviselnie. Kemény és köre figyelmen kívül hagyta Kossuth tervének ide vonatkozó passzusait: "a képviselők választói nem képeznek egy külön határozói testületet, s nem terhelhetik parancsaikkal, vagy utasításaikkal választottjukat". Mint tudjuk Kossuth az utasítási rendszer felszámolását nemcsak a népképviselőkre, hanem a megyék által választott szenátorokra is kiterjesztette, ("a megyék szinte nem adhatnak parancsoló utasítást az általuk választott szenátorok részére.") Nem vettek tudomást a municipializmussal vádolt Kossuthnak a polgári megoldás felé vezető tervéről, melyet jóval a centralista álláspont előtt megfogalmazott. A Kossuth által oly hangsúlyosnak vélt "visszahivhatási" jogról a centralisták mélyen hallgattak, egye37
