Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

F. Tóth Zsuzsa: A Moson megyei vásárok történetéhez

Fontos forrás emiatt Ivánffy Ede múlt században megírt vármegye monográfiája. Munkájában sok olyan oklevél, peres irat szövegéből idéz vagy csupán említést tesz, mely ma 3 már nem található meg a levéltárak gyűjteményeiben. A megyeszékhely, ősi kiváltságjogokkal rendelkező Magyaróvár, a kora középkortól fontos vámszedő és vásártartó hely. A város, mint maga az uradalom is, a magyar királynék móringja volt és megkülönböztetett kiváltságokat élvezett. Első ismert kiváltságlevelét Erzsében királyné, Nagy Lajos király anyja adja ki, 1354-ben. Az adománylevélben többek között ezt olvashatjuk: "..Annuimus insuper ut forum habeant et conseruent, prout — consuetum." ( "... megengedjük továbbá, hogy legyen piacuk és azt tartsák is fenn miként ez mostanáig is szokásban volt...") Ez megerősíti azt, hogy Magyaróváron már a XIV. század előtt is hagyománya volt a vásárok tartásának. A város polgárai az előbb említett kiváltságlevélben teljes vámmentességet kapnak az ország területén: "Committimus etiarn, ut ipsi cives, seu hospites nostri de Ovar nullás in regno nostro Hungáriáé tam in terris, quam super aquis tributum dare et solvere teneantur,..." ( "... elrendeljük azt is, hogy az óvári polgáraink vagy hospeseink Magyarország területén sem szárazföldön, sem vizén semminemű vámot nem tartoznak fizetni és adni,... ") A városnak feltételezhetően árumegállító joga is volt, természetesen csak a vásárt tartó helynek, jelen esetünkben Magyaróvárnak jelentett előnyt, ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy a vám, illetve árumegállító jogait már a korai időkben igyekeznek csorbítani más mezővárosok iparosai, kereskedői. 1383-ban Mária királyné a nagyszebeni kereskedőkkel szemben korlátozza az óváriak jogait. 1421 -ben Zsigmond király a székesfehérvári Wöröskoi Wolf an Pál özvegyének biztosítja a városon áthaladásakor a vámmentességet. Ezek a fennmaradt példák is bizonyítják a városok közölt sokszor évekig elhúzódott viszályok okait. Bácskai Vera a városok összehasonlítóvizsgálatakor Magyaróvár kézművesiparát és kereskedelmét a közepesen fejlett központok közé sorolja. A közvetítő központ szerepét, helyzetéből adódóan látta el a város, és így természetes, hogy vására is csak megyei szinten o volt jelentős, elsősorban gabona, állat forgalma révén. Az első csak a vásár tartását szabályozó engedélyt 1609-ben II. Mátyás adja ki. Később 1775-ben Mária Terézia engedélyezi a háromkirályok napi országos vásár megtartását, II. József 1781-ben megerősíti a heti vásártartási jogot 1806-ban I. Ferenc az öt 12 országos vasár privilégiumát erősíti meg. Az első privilégium heti illetve éves vásárok tartását engedélyezi, a régi hagyományoknak megfelelően, mivel a város már a kora középkor óta, jó földrajzi fekvésének köszönhetően, jelentős vásárok színhelye volt. "...praescripta puncta, sive articulos, libertatesque et immunitatum praerogativas an' 13 tiquesque consuetudines eorumdem civium in eis contentas... " , (... ugyanezen polgárok fent említett pontjait vagy cikkelyeit, szabadságait és mentességeik kiváltságát, továbbá azokban foglalt régi szokásaikat /ti. elfogadtuk/...") 374