Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása
választott alispán" állanak. A polgári közigazgatás kétségkívül előremutató szakosított jellegét a municipialisták " zagyva lehetőségű hivatalnak" minősítették, nem értették meg e megoldás korszerűségét, s ezt is a megyei autonómia ellen irányuló lépésnek tekintették. A megyekérdésben a centralisták kevés javaslata gyorsan "elhalt" a municipialisták "beteges" ellenállásán, így a sajtóvita nem segítette elő a megye és a kormány Kossuth által is lehetségesnek vélt együttműködését, illetve ennek kidolgozását. A két pesti lap vitája 1861. február végére alább hagyott a mértékadó politikai körök és főként a megyék majdnem teljes közönye következtében. A két "szekértábor" harcos közírói visszahúzódtak a "frontvonalak" mögé, s éberen figyelték az országgyűlési választások előkészületeit. A vitában elhangzott vélekedések nem járták át igazán a közéleti harc színtereit. A bécsi udvar és a magyar vármegyék ádáz küzdelmében azonban egyértelművé vált, hogy a magyar politikai erők túlnyomó többsége a municipializmust tűzte zászlajára. Ellenségesen és gúnyolódva nyilatkoztak a centralizmus minden formájáról, s az abszolutizmus "édes gyermekének" tekintették még a polgári demokráciák kormányainak centralizációját is. Jól fejezi ki ezt a hangulatot és stílust MADÁCH IMRE későbbi országgyűlési felszólalása, melyet a népképviseleti választásokról mondott a képviselőházban: "A nép bizalma helyett eddig még nem látott uracs lesz a képviselő, aki tele van mindenféle csattanós kifejezésekkel, összehordott ígérettel és költött öndicsérettel". Madách teljesen azonosulva Kossuth tervével a népképviselet helyett "a nép által megbízott" választási megoldást ajánlotta a nemzetnek, melyben a képviselő a nép által megbízott személy, s megbizatásá81 nál fogva küldői akaratát kell képviselnie. A pesti lapok vitájához hozzászólt a temesvári Delejtü is. Mint a legtöbb vidéki lap, így a Delejtü is a municipialisták mellett kardoskodott, s élesen bírálta a Pesti Napló centralistáit, mert az alkotmányos berendezkedés dolgában "az angol modort majmolják". Pedig tudniok kellene, hogy "a magyarnak ősidőktől kezdve nemzeti szokásokon alapultak tör82 vényei, melyek módosítása is az ősi szokásokon kell hogy nyugodjon." A temesvári lap 83 tárcaírója anélkül, hogy részletekbe bocsajtkozott volna, egyenesen kimondta, hogy az alkotmányjogi vita tulajdonképpeni tétje az 1848-as törvények életbe léptetése* avagy azok revíziója. Kossuth terve 1848 szerves folytatását ígérte, s a márciusi törvények szellemét a municipialisták képviselik, míg az "araszoló" centralisták Széchenyi nyomdokain haladnak. Egy percig sem kétséges, hogy 1861-ben Kossuthra kell hallgatni, melyet a tárcaíró így közölt olvasóival: "Széchenyi azt monda: neveljük a népet, aztán adjunk neki szélesebb szabadságot. Kossuth azt feleié: adjunk neki széles szabadságot, majd neveli maga magát". Összegezésképpen elmondható, hogy a sajtóvita hűen kimutatta az 1860-61 -es magyar politikai közélet megosztottságát és felvetett több megoldást a magyar belpolitika alkotmányos rendezésére. A sajtópolémiának azonban nem volt kellő befolyásoló ereje a magyar közéletre, leginkább azért, mert távol tartotta magát a megyei bizottmányokban aktívan politizáló liberális erőktől. Némi szerepe azonban volt abban, hogy a municipiális szemlélőt felerősödött a centralizmussal szemben, szellemi és erkölcsi hátteret adva a 36
