Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása

suth önigazgatási rendszerét, mely szerintük jóval tágabb teret adott a polgár közéletben való részvételének. A municipialisták máshol azzal is érveltek, hogy a népképviselettel felbomlik a rend és "fejetlenné válik az ország". A követutasításos rendszer ellen lépett fel Keményen kívül Csengery, Szalay László és Podmaniczky Frigyes is. Az utóbbi világosan kijelölte az 1861-ben követendő utat: " A megyei rendszer nemcsak nem fér meg a felelős minisztériummal, de ellenkezőleg... mi pártolói vagyunk a felelős kormánynak, mely törvényes utón halad, igazságos és erélyes, az 75 ország többségét képviseli, de egyszersmind felelős is". PODMANICZKY FRIGYES markáns tételét Kossuthnak és hazai híveinek szánta, s a bizonytalanságot hozó liberalizmus helyett ő a rendre és a biztonságra apellált, s azt kívánta, hogy "erélyes" kormány vezesse az országot, s el kell vetni minden megoldást, mely az ország külső és belső stabilitását gyengíti. Gúnyosan bíráló megjegyzést tett a megyék fellángolt politikai "túlkapásaira", s kijelentette, hogy a "megyei gyűlések egynemelyiken, sok éretlen beszéd folyik az utasítás felelevenítése körül". Fényes Elek a municipializmus meggyőződéses híveként elvetette az utasítási jog terén Kemény által képviselt álláspontot és alapkérdésként megjegyezte, hogy a megye őrizze meg törvényhatósági jogát, mert ezzel a megye "a legfőbb alkotmányos garancia ma77 * rad": Azzal érvelt, hogy a követutasítással a megyei közgyűlések is aktívan bekapcsolódhatnak a törvényelőkészítésbe, így több ember véleménye kerül egy-egy törvénytervezet kapcsán az országgyűlés asztalára, amellyel a döntés demokratikusabbá válik. A követutasításos rendszer municipialista felfogását maguk a megyék sem támogatták egyöntetűen, hiszen a konzervatív ihletésű Ugocsa megyei javaslatot a megyék túlnyomó többsége elvetette, köztük a polgárosodásra általában nyitott Győr, Sopron és Mosón megyei közgyűlések is. A Győr megyei közgyűlés érvelése e kérdésben mindennél többet mond: "a megye utasítást nem ad követeinek, mert az 1848-iki törvények szellemével el78 lenkezőleg találja". A centralisták vádjára tehát, mely szerint a megyék magukban hordozzák a modern polgári államrend tagadását, a megyék adták meg a csattanós választ, 79 miszerint többségük (21 megye) önként lemondott korábbi követutasítási jogáról. A sajtópolémia kitért a megyei tisztikar és a köztisztviselők ("biztosok") felelősségére is. A municipialisták felfogása e kérdésben megegyezett Kossuth tervével, miszerint a tisztikar a megyei közgyűlésnek van alárendelve, a közgyűlés előtt felel tetteiért, ugyanakkor a kormányrendeletek végrehajtásában a kormány irányában is felelősséggel tartozik. Az alkotmányellenesnek ítélt kormányintézkedések végrehajtását a megyei közgyűlés felfüggesztheti a már jelzett módon, viszont a közgyűlések által nem kifogásolt rendeleteket köteles a tisztikar tételesen végrehajtani. "Engedetlenség esetében a kormány a legfőbb 80 törvényszék elé idézendi az ellenszegülőket." A centralisták a megyei szerkezetet jelentősen át kívánták alakítani, feloldva a fenti ambivalens megoldásban rejlő ellentmondást. Ők a megyei hivatalokat "szakosítanák", s elkülönült tisztviselői csoportok intéznék a pénz - és adóügyeket, belügyi, közlekedési, hadügyi feladatokat, melyek élén "a minisztérium által kinevezett főispán, s a megye által 35