Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása
Fényes visszautasította viszont a centralisták azon álláspontját, hogy "a megyét meg kell fosztani attól a jogától, hogy a kormány rendeleteit felretehesse, ellene felírhasson, a Aft végrehajtást mellőzhesse..." Ugyanakkor Kossuth tervét sem tartja megfelelőnek: "Kossuth is, ki mindig municipialista volt, a 3-ik cikkben közölt vegyes házasságot a municipium és a centralizáció közt ki akarván egyeztetni, akaratja ellen centralista lett". Kossuth elgondolása szerint ugyanis, ha a megye a kormány rendelkezésének végrehajtását felfüggeszti törvényességi okokra hivatkozva, akkor huszonnégy órán belül kétszer is fellebbezhet. A gondot az okozza, hogy a megye "felírását" maga a kormány bírálja el, s ha elutasítja azt, - ami valószínű - akkor a kormányrendeletet a megyének késedelem nélkül végre kell hajtani. "Az ilyen felírás csak időveszteség" - mondja Fényes. Ehelyett a megyének olyan jogot kell adni, hogy ha a "kormánynak kedve kerekednék törvénytelenséget elkövetni, e szándékában a megyék előre is meggátolhassák". A kormány alkotmányellenesnek vélt rendelkezését még a rendelet kibocsájtása előtt az alkotmányosságra vigyázó "ALKOTMÁNY ŐREI" elnevezésű bírói testület is megakadályozhatja, így Fényes által felvetett eljárásbeli ellentmondásnak csak részigazsága van. Az viszont nagyonis demokratizáló és polgáriasán előremutató javaslat, hogy a megyék már a törvényelőkészítés szakaszában részt vehessenek a vitában, ezzel ugyanis nemcsak az alkotmányellenes kísérlet szűrhető ki, hanem a megalkotott törvények támogatottsága is kiszélesül. Persze Fényes ilymódon nemcsak a kormány törvénytelenségei ellen védekezne, hanem a Bécsben székelő birodalmi kormányszékekkel szemben is, mert mint mondotta a megyék "a magyar alkotmány ellen irányított számláihatatlan octroyokat visszavertek". A centralisták koncepciója a municipialisták tételeinek antitézise. Ők a megyéktől minden hatalmi eszközt elvonnak, s a megyéknek különbség nélkül minden kormányrendeletet végre kell hajtaniok, jogsérelem esetén csak utólagosan emelhetnek panaszt. Fényes megőrizve az 1848-as megoldás egy részét, elutasítja a megyék ilyetén váló "jogfosztását", politikai szerepük teljes negligálását, s azt az abszurdnak tűnő megállapítást teszi, miszerint előadódhat olyan anomália, hogy a kormány a "törvényre támaszkodva a törvényt, s az egész alkotmányt megbuktathatja". Kossuthtal egyetértőleg túl kevésnek tartja a kormányzati munka moderálására a "felelősség terhét", mely nem több, mint egy70 szerű etikai kategória, jogilag értelmezhetetlen. Ezért olyan jogkört kell adni a megyéknek - írja Fényes -, hogy a törvény- és rendeletalkotást még a döntés előtt befolyásolhassák, így elkerülhető lenne, hogy a "megyéket a kormány végrehajtó gépévé degradálják". A centralista oldalon álló CSENGERY ANTAL szakítva körének merev álláspontjával a leghatározottabban kiállt Kossuth terve mellett: "Kossuth javaslata, mely a kormányi felelősséget összhangzásba hozni törekszik a megyei szerkezettel, minden pontján elfo72 gadható". Kemény és a centralista kör megdöbbenésére Csengery is elfogadta azt a kossuthi tételt, hogy a "felelős kormány és a megyék közötti vita esetében nem a kormány saját biztosára, hanem bíróra bízza a vizsgálatot". Emiatt kell a "választott hatóságtól füg73 getlen bírói hatóság jogkörét kiterjeszteni".
