Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása
getelt maradt, s a vita a továbbiak során az alkotmányterv érdemi-tartalmi kérdéseit feszegette. FÉNYES ELEK "Felelős minisztérium és megyei önkormányzat" címmel négy részből álló átfogó elemzést adott közre a Pesti Hírnökben, a címben jelzett téma előzményeiről és 1861-es aktualitásaitól. Emlékeztette olvasóit, hogy 1847-ben a Kossuth által szerkesztett Pesti Hírlap a "municipializmus fő zászlótartója" lévén a megyét tekintette "az alkotmányosság egyedüli védbástyájának" hivatkozva a megyék nyolc évszázados történelmi szerepére, s mint sajátosan magyar nemzeti közigazgatási képződményre. A lap szerkesztőgárdáján belüli, eltérő nézetet valló csoportok abban egyetértettek, hogy megfelelő történelmi helyzetben az egész magyar kormányzati rendszert, benne a középszintű közigazgatást is át kell alakítani az európai polgári és liberális államszervezés igényei szerint. Ezt Kossuth is vallotta, ám a lap körül szerveződő centralisták (Eötvös, Szemere, Csengery, Szalay, Irinyi és Irányi) lemondatták Kossuthot, s távozásra bírták a nemzeti liberális- polgári megoldást kereső elvbarátait is. A CENTRALISTÁK az angol és francia példákra hivatkozva kinyilvánították, hogy "a parlamentáris minisztériumot" indítványozzák, melynek kezében lenne "az összes hatalom központosítva". Hozzá tették még, hogy "az óhajtott reformokat lehetetlen keresztül vinni a fennálló megyei rendszer által." Fényes nem hallgatta el a MUNICIPIALISTÁK érveit sem. Ők úgy vélték, hogy a jogaiban korszerűsített megye képes csak egyedül a bécsi udvar önkényével eredményesen felvenni a harcot. Ilyen előzmények után 1848-ban a nemzeti szabadság kivívásának sodró lendületű eseményei a két tábor vitáját háttérbe szorították, s a municipialiták és centralisták kiegyeztek!, "kezet fogtak": a megyei bizottmányoknak megadták a régi megyegyűlések jogkörét, a páriamentnek felelős kormány pedig élhetett centralizált hatáskörével. Az 1848. III. te. által felállított kormányzati forma kompromisszumos volta ellenére, vagy éppen ezáltal súlyos, belső ellentmondásokat hordott magán. "A centralizáció és a municipializmus - írta Fényes - békésen nyugodtak egymás mellett papiroson, melyek pedig az életben egymást meg szokták semmitteni." A municipializmus oldalán álló Fényes, hogy az alkotmányterv körüli vitát mederben tartsa, ezért arra az alapkérdésre élezte ki mondanivalóját, hogy összeegyeztethető-e a "megyei önkormányzás" a felelős kormánnyal. Fényes Kossuthtal válaszolt, mely szerint összeegyeztethető: a "népfenségi elven működő municipium" az, mely a szabadság "megdönthetetlen védbástyája" lesz. Az alkotmányos megye nemcsak Béccsel szemben tudja a magyar érdekeket védelmezni, hanem jogkörénél fogva rajta tartja a szemét a központi kormányszék esetleges "féktelenségein", törvénysértő eljárásain is. Fényes Elek tisztelve Kossuth személyét mégsem hitt terve megvalósíthatóságában:"... kétlem, hogy minden lángesze daczára képes lett volna e gordiuszi csomót megoldani, melyet nem megoldani, hanem csupán ketté lehet vágni". Úgy vélte, hogy a megye és a kormány összeegyesítése olyan, mintha "tüzet vizzel, s vizet olajjal vegyítenénk". 32
