Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Tanai Péter: Sós Antal és dudái

SÓS ANTAL ÉS DUDÁI Sós Antal 1896-ban született a csallóközi Nagyszarván, (ma Rohovce), meghalt 1975ben Puszlasomorján. Apját Sós Pétert (fotó 1.) tudós pásztorként tartja számon az emlékezet, kinek különös, misztikus világából fia is sok emléket őrzött meg. Sós Péter 1874-ben született. 7 gyermeket nevelt, kik közül a legidősebb Antal. Testvérei: Erzsébet, Péter, Katalin, Mária, Cecília és Sándor. Sós Péterről a következőket mesélte leánya, Cecília: " Az én apám betyárnak a fia vót, állítólag, de nem tudom azt sem biztosan, meg ő se tuggya biztosan, ő se tudta, hogy mellik betyáré, csak azt tuggya, hogy betyáré vót. Nagyanyám Német leány volt, szép volt, nagyon szép volt. Aztán ezek a betyárok mentek nappal ügyi, lóháton, kutatták a falukat, hol tudnak rabúnyi, vagy tunnak bemennyi. Meglátta az én nagyanyám - kihajtotta a libákat a tóra, Nagyszarván - aztán főkereste megleste hogy hova megy be az a lány. Aztá este megjelent mint egy báró, vagy mint egy herceg ruhába. Gyönyörű paripán ment oda. Aztá meghittek nekije a szülők. De akkor má ugy vót hogy üldözték ükét, má egypár nem is ít belőlük. Patkó Bandi, talán a Rózsa Sándor ít meg aztá a Savanyu Jóska. Ez mind betyárvezír vót, ennek külön csapattyai vótak. Aztá azt má nem tudta az én apám megmondani, hogy mégis melliké vót. De észre is lehetett venni a bcszéggyin is, meg illyen vót mind a Jani fiam. Hlyen jó magatartású. Mer az a édesapámnak a formája. Kemény ember vót. Az vígig húzta a hátán a parasztnak a izét, késit. Mer pofon fágta ártatlanul a kocsmába. Legény vót még. Elővette a bicskáját, aztá, há felvágta őt egy pofonér a söntés előtt, mikor kért sört vagy mit, amit inni akart. Aztá nem büntették meg az apámat, mer első ütés. Akkor az vót hogy 2 aki először üt az veszt. Az vot a törvény." Arról nem tudni, hogy az apa Sós Péter valamilyen hangszeren játszott volna, de két fiának 1913-14 körül vett egy dudát. De meséljen erről Sós Antal maga: "Szóval apánk vett egy - hová is való vót az az ember, Sreimcr nevű vót oan jó magas ember, szintig ais csinát dudákat abb az időbe, de má üdős ember vót má akkor 13-ba 14-be. Nem tudom most kisécsi vót vagy nagyécsi vót az a ember, olyan hegyoldalba vót nekijje a háza. Ha altú vett a apánk kettőnknek egy dudát. De a duda nem vót valami jó, süket vót. Aztá -. Mindig verekedtünk rajta, me pont akkor akarta az öcsém is mikor én. Mikor az akart fújni én is akkor akartam, hát igy mindig küszködtünk rajta. Aztá, aszontam az üdösapámnak, há , , , 3 üdösapam - oan félévire - en megpróbálok csinányi. 321