Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Perger Gyula: Cigánykovácsok Győr megyében – a győri iszkápások

czigányok megtanulták a győriektől az iszkápa csinálást és e forrásból bőven ellátta magát. A Brenner-féle vaskereskedés itt szerzi be szükségletét győri iszkápásoktól, de már neki is 37 f elég a készlete." E cikkre válaszolva Adler Sándor arról tudósít, hogy az utóbbi időben egyedül ő készíttetett Győrött iszkápát, kenyeret adva ezzel 81 dolgozónak. Ezek is inkább csak telente dolgoztak, nyáron gyümölcskereskedéssel, halászattal, napszámos munkával éltek. Mivel az árvizek lehetetlenné tették a hajók javítását, ezért eladhatatlan volt az iszkápa készlet. Javasolja, hogy az iszkápások velükszületett ügyességét, kormánytámogatás38 sal, valamilyen jövedelmezőbb vasmunkában kellene hasznosítani. Századunk elejére - mivel iszkápára alig volt szükség - az iszkápa készítés elvesztette jelentőségét, s ezzel egyidőben a cigánykovácsság e speciális ága is megszűnt. Bár még készült iszkápa is a győri műhelyekben, a kovácsok az új igényekhez alkalmazkodva részben visszatértek a klasszikus szegkovács munkákhoz, részben pedig - számukra addig ismeret* 39 len termekeket készítettek megrendelésre. Az iszkápa két végén hegyes, közepén meggörbített, rombusz alakú vasdarab, lényegében kétágú szög. Hajó, csónak, ladik deszkáinak összcerősítésére használták leggyakrabban. Ezt a műveletet nevezték a hajó varrásának, /össze/ eszkábálásának. A teknők repedéseit is javították ily módon. Vándoriparosok még az ötvenes években is járták falvainkat, "eszkábálni teknőt" kántálással híva fel magukra a figyelmet. Ez a hajószeg iszkápa, iszkába, eszkába, iszkápa, iszkáva néven országszerte elterjedt és ismeretes. A név a szanszkrit szkabh, görög, erősít, támaszt jelentésű szavakból, vagy a (Czuczor-Fogarasi szótár szerint) - csakúgy mint több más hajózással kapcsolatos szavunk - az olasz eskappa kifejezésből származik. Az bizonyos, hogy a környező szláv nyelvekben is azonos tőből származik a délszláv skoba, bolgár skóba, szlovén skóba, kisorosz skoba, szlovák skoba, eszkába, cseh skoba. Nyelvünkben először 1348-ból van adatunk rá skaba, majd 1587-ből iszkaba alakban, ("az komphoz izkaba") Gönyei Sándor szerint az iszkápások eredetileg hajószegkovácsok voltak, de mint vándoriparosok másféle szegek és tárgyak készítésére is vállalkoztak. A bányákban a kisvasutakhoz, nagy gazdaságokban a gazdasági lórékhoz ők készítették a sínszegeket, kiskapcsokat, az építéshez vaskapcsokat és egyéb szegeket, az asztalosok enyvező szegeit, az erdészetben a gerendák és talpfák repedésének meggátlására szolgáló S-horgokat is ők kovácsolják. A kádáriparnál is nélkülözhetetlen munkájuk: a gyaluvasak az ő készítményeik. A bádogosoknak lefolyó-bilincseket és kampóvasakat, a kárpitosszegeket, a bőriparban a bőrfeszítő rámázószegeket, a tímárok bőrfogóját, a csukaszájút, a meszest vagy kézi tímárt ők kovácsolják. A gyapjútépő géphez tépőfogakat készítenek s a cipészek részére kalapácsokat, cipészfogókat és kaptafahúzókat csinálnak. Régente a koporsószegeket is iszkápásokkal csináltatták. A legkeresettebbek ma készítményeik között a sportcipő-szegek ... amelyet külföld részére is nagy mennyiségben készítenek. A kapupántolást, cigány vasalást is rájuk bízzák." Gönyei megállapítása - annak ellenére, hogy több műhelyt végiglátogatott -, valószínűleg a történeti háttér feltáratlansága miatt téves. Az iszkápások ugyanis nem hajószegko276