Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása

zése alatt áll. A struktúra alapszintje az egyén és a család, melyek számára biztosítani kell a személyes szabadságjogokat. A szabad egyén cselekvően részt vesz önnön ügyei intézésében. Ha ebben korlátozzák, akkor az egész rendszer működésképtelen. A "népfenség elve, vagy az önkormányzat" működése Kossuth alkotmánytervében ezután a vázolt közigazgatási szerkezet egyes elemeinek olyan részleteit elemzi, melyek révén az egész szerkezet működőképes lesz. Közlendőink továbbra is a KF elsődlegességére szorítkoznak, ám a két kiadás nagyfokú hasonlósága, illetve tartalmi azonossága miatt ezúttal csak formai, stiláris eltérésekre utalunk. I. Az egyén /L'individu/ Az egyén szabadságjogait az alkotmány rögzíti, melyek "ünnepélyesen kinyilváníttassanak". E jogokat a törvényhozás sem módosíthatja és el sem törölheti. Az egyéni "elidegeníthetetlen sarkalatos" jogok: "A gondolat szabadsága vagy szabad sajtó!" " A lélekismereti szabadság vagy vallás-szabadság!" " Az egyesületi szabad jog vagy (Assotiation droit)" - Egyesülési szabadság ! E jogok egyedüli határa és korlátja "... mások jogainak sértetlensége és tiszteletben tartása". Az EGYÉN "sértetlen emberi joga, hogy másokkal szabad társulásokat, egyesüléseket hozzon létre "akár erkölcsi vagy anyagi czélok könyebb kifejtése és elérhetése czéljából". Az EGYHÁZ is egy ilyen egyesülési alapon létrejött "szabad társulás és semmi egyéb". Szabadon szervezi és kormányozza a maga életét. "Néki közös joga az állammal, valamint ennek ővele nincs". Kossuth ebben a fejezetben is kitért a magyar jövő szempontjából legnehezebb kérdésre, a NEMZETISÉGEK ügyére. Az európai országokban egyes etnikumok "különféle nyelven" beszélnek és "különböző fajokhoz" tartoznak, s van hol egységesebben, hol szétszórtabban élnek, de "bizonyos földterületen együtt élnek... mely természetileg és történelmileg képezi az államot". Kossuth később érezte e megfogalmazás pontatlanságát és félreérthetőségét, ezért az 1859-es FRK-ban finomította és pontosította e gondolatot: "....vagy vegyesen laknak, vagy kisebb nagyobb tömegekben bár, de az államok természetileg és historiailag délimitait földterületén laknak". Minden bizonnyal Irányi hatására pontosította, hogy az egyes államokon belül "délimitait" földterületen laknak a nemzetiségek. Ez a megfogalmazás politikailag és jogilag kezelhetőbbé vált a nemzetiségpolitikai program kidolgozása szempontjából. 17