Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása

szükségletről is, hogy "...a család, egyén, község és megye igénylik a maguk ÖNKORMANYOZHATÁSÁT és nem más, hanem maguk által". A KF idézett gondolataiból világosan kirajzolódik, hogy közhatalmi funkcióval nemcsak az országgyűlés és az országgyűlésnek felelős kormány rendelkezik, hanem a községi és a megyei önkormányzat is, melyek igényt tarthatnak saját ügyeik teljeskörű intézésére. Ennek azonban legfőbb feltétele, hogy az alkotmányban rögzített személyi szabadság (KF: egyéni bántatlanság elve; FRK: egyéni jogok) tiszteletben "tartassanak az egyéni, családi, községi és megyei életben is". Másszóval " ... a község a községi ügyekben s a megye a megyei ügyekben olly sérthetetlen orgánumai a népfelségnek, mint az összes nemzet a nemzeti ügyekben." Ha az egyéni szabadságjogok léteznek és érvényesülnek, akkor létrejöhet a polgári értelmű SZABAD ORSZÁG, melyben a SZABADSÁG nem egy társadalom feletti idealizált elv, eszme, hanem maga a valóság, melyben a polgárok "...MAGUKAT ÖNMAGUK ÁLTALI KORMÁNYZATA" megvalósul. A szabadság-fogalom itt az előző fejezethez képest új elemmel bővült. A szabadság, maga a cselekvés lehetősége, a helyi környezet ("családok, községek, megyék") olyan szervezését, irányítását, ügyeik intézését jelenti, melyeknek "egyúttal maguk is tagjai". A "közszabadság" (FRK) és az egyéni szabadságjogok de jure védelmét az alkotmány biztosítja, de facto védelmére ki kell építeni a piramis-elven működő, egymásra épülő ELLENŐRZÉSI rendszert: "... az egyes (egyén-TL.) feltalálhassa védelmét a családi önkény ellen a községben, a község netáni zsarnoksága ellen a megyénél, és végre a megye visszaélése ellen az ország- vagy állam-életben és legvégre az állam törvénytelensége ellen védelmétlelhesse a személyi sértetlenségben, mely az az alkotmányban gyökerezik". a Kossuth az ellenrőzési ("pártfogási"-KF) rendszer struktúrájából kiemeli a megyét, s olyan különös jogot ad neki arra nézve, hogy "sikeres képességével... a törvénytelen, önkényszerü rendeleteknek ellenszegüljön, s ha úgy látja ...zsarnoki rendelvényeit a kor39 - • manynak nem hajtja végre..." Az ellenszegülésért azonban a megyének vállalnia kell a FELELŐSSÉG"-et, csakúgy, mint a község is "teljes felelősségre köteleztetik... minden tisztviselője által végrehajtatni rendelt eljárásáért". A tisztviselőkkel szemben szigorú etikai követelményeket támaszt a tervezet, "...bárminő magas állásúak lennének is azok..." Felelősségre vonásuk - hűen az európai polgári felfogáshoz - kikerül a közigazgatás köréből, s " a hatalomnak minden visszaélései ellenében... birok ítéleteiben lelhetnek orvoslást, kiknek ítéleteit a NYILVÁNOSSÁG különben is kellőleg ellenőrizendi". Ezen a ponton le is zárhatjuk a kütahyai alkotmányterv bevezető elvi fejtegetéseinek ismertetését, melyben kirajzolódott a Kossuth által megálmodott közigazgatási szerkezet, annak egymásra épülő strukturális elemei, úgymint az egyén, a község, a megye, a kormány és a törvényhozás. Ez a szerkezet nemcsak a közügyek intézését, hanem azok ellenrőzését is kifejezi. A struktúra működésében különös joga van a megyei "önkormányzásnak" a centralizációt megtestesítő kormánnyal szemben. A törvényhozás szuverén, az alkotmány szellemében végzi törvényalkotói munkáját. A bíróságok munkája a nyilvánosság ellenőr16