Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása
helyreállítását a liberálisok által szervezett tanácskozáson, s az előkészítő értekezleten vita nélkül, "polgáriasán házias" modorban kialakította a választási teendőket. Az előkészítő értekezleten kívül a sajtóban és az egyletekben "túlcsapongó, magánszenvedélyek" által tüzelt vita bontakozott ki az alkotmányos berendezkedés részleteiről. A nyugodtabb városi közélet is szétzilálódott a polgármesteri kinevezés körül gyűrűződő ra29 dikális támadások következtében. Ez a radikális közhangulat folyamatosan átterjedt a megyeházára is. 1860. december közepére az alkotmányos harc eljutott arra a pontra, amelyen félő volt, hogy a szenvedélyes hangvétel miatt a megye nem lesz képes kialakítani az alkotmányos berendezkedés legmegfelelőbb formáit. Jól időzítve ekkor került ki a Sauervein-nyomdából Kozma Imre Kossuth-fordítása. Kozma az Előszóban világossá tette, hogy az átmeneti időszak két legfontosabb kérdésében kíván megoldást adni Kossuth Lajos "rendszerezetten formulázott nevezetes műve" alapján. Az egyik a megye és a központi kormányzat "összeegyeztethetősége". Kozma emlékezteti olvasóit, hogy Kossuth "még honában létekor" ígéretet tett arra, hogy a megyék közjogi állását kellő időben kidolgozza és álláspontját kifejti "pártfeleinek". 1848-49-ben azonban oly mértékben lefoglalták az események irányítása, hogy e kérdésre nem maradt ideje. Álláspontja azonban ismert volt, miszerint az 1848 előtti, rendi jellegű követutasításos rendszert át kell alakítani. Kossuth 1848-49-ben azonban nem jutott túl azon, amit az 1848. április 11-i törvénykönyv XVI. törvénycikke leszögezett: Az ideiglenes érvénnyel alakítandó megyei bizottmányok tagjainak megválasztásába a nem nemesek polgári kép30 viselőit is be kell vonni." Kossuth is tudta, hogy ezzel a polgári értékkel biro középszíntű közigazgatás még nem teremtődött meg, hiszen elmaradt a megyei közgyűlések népképviseleti úton történő választásának kodifikálása. Később már többször is kinyilvánította, hogy "a megyék továbbra is a szabadság rendíthetetlen oszlopai", s a törvények végrehaj31 tásának, "a közszellem és közérdek élénkítésének" intézményes formái. A Kossuth-féle alkotmányterv másik, Kozma által exponált problémaköre a nemzetiségi kérdés volt..Kozma az Előszóban nem hagy kétséget afelől, hogy Kossuth számára "...az általános nemzeti köz szabadság, vagy önkormányzat" legalapvetőbb feltétele "a külön nemzetiségek testvéries kiengesztelése." 1848 egyik tragédiája volt a nemzetiségekkel való véres konfrontáció, mely egyenesen következett abból, hogy - írja Kozma - e kérdést már a reformkorban és a forradalom során "... mézes madzagként a népiségeknek folyton kürtöltek, de soha még valósággá nem érleltek a gyámságos atyáskodó kezek, t.i. a nemzetiségek egyenjogúságának nagy elve!!" Kozma mézesmadzag-teóriáját nemcsak a hangzatos, ám hatástalan nézetekre, politikai megnyilatkozásokra alkalmazta, hanem a Szemere-kormány által fájdalmasan későn meghozott 1849. július 28-i, Szegeden elfogadott nemzetiségi törvényre is kiterjesztette. Az egyenjogúság ugyanis - Kozma interpretációjában - nem valamüyen szónoki fogás, a politika "humán adakozása" a nem magyar nyelvet beszélő "honfitársak" számára, hanem maga a valóság, tett és gyakorlat, mely a "testvéries kiengesztelést" előmozdítja. 11
