Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Tóth László: Kossuth kütahyai alkotmány tervének 1860. évi győri kiadása
Kozma azt vallotta, hogy ha a nemzetiségek öntudatra ébredésének ebben az új szakaszában (az 1850-es évek végén) a magyarság nem talál a nemzetiségek számára is elfogadhatómegoldást autonómiai törekvéseikre, akkor életképtelenné teszi e konfliktus a magyar alkotmányos kibontakozást is. Kossuth terve Kozma számára egy reális, követhető alternatíva volt, olyan megoldás, amely elindíthatja a megbékélés folyamatát, s ezzel "majd mindég számosbak lesznek a hazának igaz barátai" a nemzetiségi populáció körében. Kozma politikai látómezejében e két kérdés azért hangsúlyos, mivel Kossuth szerint a megyék közjogi "állása" és a nemzetiségi kérdés szorosan összefüggő fogalmak. Az Alkotmányterv ugyanis a középszintű közigazgatásban kívánta megoldani a nemzetiségi törekvések többségét, úgymint a nyelvhasználati, iskoláztatási és alsófokú közigazgatási feladatokat. Kossuth tervét vallotta később Deák is, aki az 1868. évi nemzetiségi törvény vitájában kifejtette, hogy a "megyéknél, községeknél és egyháznál az egyenjogúságnak tág teret kell adni". 3I/a , Végül Kozma az Előszóban azt is kifejti olvasóinak, hogy Kossuth-művét azért bocsájtja a nemzet nyilvánossága elé, mert "minden alkotmányos érzelmű honpolgárnak olvasmányt és tájékozást" kíván nyújtani, hogy "nézeteit kitisztázza, meggyőződését edzi, lelkét és szívét az egyedül üdvözítő szabadság érzelmében megtermékenyíti, az idegen ajkúak testvérülését pedig ez alapon valósággá érlelheti". E költői szárnyalású gondolat mögött ott volt az a higgadtságra és bölcsességre intő motiváció, amely abból fakadt, hogy az Októberi Diploma megjelenése utáni magyar közélet, s benne a megyék politikai élete túlzottan szenvedélyes és csapongó volt. Hiányzott a közélet számára kívánatos, integráló erejű, politikai stratégiát sejtető jövőkép. A Bécsből jövő még mindig komor lépések befogadását a magyar liberálisok tömegesen elutasították, a konzervatívok egy része úgyszintén, ám ekkor már itt-ott felbukkant az 1848-as eszme feladásának, vagy átértékelésének gyanút keltő mozzanata is. Az ipari, a bank és a kereskedő tőke által befolyásolt nagyobb városokban, így Győrött is lábra kaptak az udvarral való megegyezési szándékok, melyek a kormánypárti sajtóban láttak napvilágot. A hangosra sikerült közéleti csatazajban tehát az volt Kozma szándéka, hogy "részvétet és figyelmet" ébresszen a kossuthi alternatíva iránt, s ami még fontosabb, hogy a polgárosodástól szinte még érintetlen hazai környezetben "megtanuljuk a józan szabadság értelmét és fogalmát, belátjuk múltunk hiányait, sejtjük belőle jövőnk szebb hajnalát". A nézeteiben radikális, magatartásában azonban mindig mértéktartó Kozma az alkotmányos küzdelem sikerét éppen ettől a csapongóan vitázó, egymással konfrontáló közélettől félti, melyből hiányzik a nemzet valódi érdekét felismerő józan bölcsesség. Az Előszóban az egység hiányából származó veszélyre emlékeztet, miszerint "annyi viszontagság közt... elhagyjuk magunkat, s nemzeti nagy halottunk nem tud szebb és dicsőbb életre kelni". Kozma mindennél fontosabbnak tartja, hogy legyen a nemzetnek tartása, s szilárd tudjon maradni 1848-ban kinyilvánított és azért véráldozatot hozó érdekei védelmében. Ehhez ad Kossuth személyisége és szóban forgó műve követhető megoldást. 12
