Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Askercz Éva: Id. Storno Ferenc bécsi megrendelésre készült historizáló tárgytervei (1850–70)

pilléreit delfinekkel díszítette e tervek egyikén. (45. kép) Azok a bútorok, amelyeknek ilyen valóságos darabjait díszítette föl, vagy variálta át, minden tekintetben arányosabbak, az alkalmazott díszítményekkel együtt harmonikusabbak a mintalapokról másoltaknál. E terveket nézve megállapítható, hogy a bútortervező Storno mennyire kötődött való­ságos tapasztalataihoz, és a gótikához. A reneszánsz formakincset nem ismerte elég jól, azzal nem tudott igazán bánni. Itt kell megemlítenünk, hogy lett azért a családban olyan valaki, aki pótolta e hiányosságokat. Fia, if j. Storno Ferenc, aki három évet tanult Bécsben történeti festészetet, majd egy évet Nürnbergben tárgytervezést, átvette ezt a szerepet, mi­ként apja a gótikában, ő a reneszánsz ornamentikában mutat nagy jártasságot. Ezt szám­talan példa bizonyítja, Fő téri lakásuk zárterkélyének ornamentális díszei, széles nagyméretű ajtó és képkeretei, vázlatkönyvei, és lapszéli firkái is. Ez a megosztás, ha nem is tekinthető szándékosnak, nagyon jól jött a családnak későbbi együttes munkáik során. Id. Storno Ferenc ismeretlen megrendelőknek készített tárgytervei közül kiemelkednek fali és asztalióráinak tervei, többnyire az 1858-59-es évekből. Négy különféle falióra terve nagyjából azonos felépítésű órákat mutat. (42-43. kép) Általában hasábalakú órák ezek, melyek konzolszerű figurális, vagy ornamentális díszből indulnak. Az ingaházak gótikus ablakokat formáznak, amelyre mintegy kiülteti az óraszerkezetet befogadó közel négyze­tes házat, melyet aztán egyenes, vagy csúcsíves pártával zár le. Az óraházat övező figurák, tornyocskák szép variációit figyelhetjük meg e terveken. Egy nagyobb méretű akvarellel festett óratervét alig olvasható felirat egészíti ki, Hans Petschnig aláírással. E feliratból a terv módosítására és faanyagára, megmunkálására vo­natkozó megjegyzéseket olvashatunk ki. Hans Petschnig építész Storno barátja és kicsit pártfogója is volt, de úgy tűnik, nem a maga számára rendelte, vagy bírálta el ezt a ter­vet, közvetítő lehetett csupán. Ezen az órán és az előbb említett óraterveken is feltűnnek olyan jelek, amelyek bányász megrendelőre utalnak, a "Glück auf!" bányászköszöntés, bá­nyászjelvények láthatók e tervek némelyikén. Egy nagyobb méretű asztalióra terve valamilyen egyházi célra, rendeltetésre készülhe­tett, gondoljuk ezt a méretei mellett középső angyalfigurájából, s az óra egész arányából következtetve. Hasonló léptékű az a kandalló és óra együttes terve is, amelyet 1862-ben tervezett (38. kép). E lapon a kandalló, a ráhelyezett óra és gyertyatartók összképe olyan, hogy egy gó­tikus portált idéz meg, juttat eszünkbe. A kandalló az ajtó vagy kapu nyílása, szélei tor­nyok, s a ráhelyezett óra egy kicsinyített oromzatot idéz fel bennünk. Az egész kreáció olyan léptékű, hogy azt egy nagyméretű teremben képzelhetjük csak el, valamilyen repre­zentatív tér díszleteként. Az eddig ismertetett tárgytervekhez képest későn, 1870-ben tervezett egy figurális díszű asztaliórát, amely reneszanszos, vagy barokkos - nem igazán felismerhető - stílusban készült. (40. kép) E tervezett asztalióra nemcsak stílusát, de megformálását tekintve is ügyetlenebb gótizáló terveinél. S ez nyilvánvalóan nemcsak azon múlott, hogy e stílusban nem volt olyan járatos, hanem főleg azon, hogy óráját figurákkal díszítette. Tanulatlansága 115

Next

/
Thumbnails
Contents