Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Askercz Éva: Id. Storno Ferenc bécsi megrendelésre készült historizáló tárgytervei (1850–70)
pilléreit delfinekkel díszítette e tervek egyikén. (45. kép) Azok a bútorok, amelyeknek ilyen valóságos darabjait díszítette föl, vagy variálta át, minden tekintetben arányosabbak, az alkalmazott díszítményekkel együtt harmonikusabbak a mintalapokról másoltaknál. E terveket nézve megállapítható, hogy a bútortervező Storno mennyire kötődött valóságos tapasztalataihoz, és a gótikához. A reneszánsz formakincset nem ismerte elég jól, azzal nem tudott igazán bánni. Itt kell megemlítenünk, hogy lett azért a családban olyan valaki, aki pótolta e hiányosságokat. Fia, if j. Storno Ferenc, aki három évet tanult Bécsben történeti festészetet, majd egy évet Nürnbergben tárgytervezést, átvette ezt a szerepet, miként apja a gótikában, ő a reneszánsz ornamentikában mutat nagy jártasságot. Ezt számtalan példa bizonyítja, Fő téri lakásuk zárterkélyének ornamentális díszei, széles nagyméretű ajtó és képkeretei, vázlatkönyvei, és lapszéli firkái is. Ez a megosztás, ha nem is tekinthető szándékosnak, nagyon jól jött a családnak későbbi együttes munkáik során. Id. Storno Ferenc ismeretlen megrendelőknek készített tárgytervei közül kiemelkednek fali és asztalióráinak tervei, többnyire az 1858-59-es évekből. Négy különféle falióra terve nagyjából azonos felépítésű órákat mutat. (42-43. kép) Általában hasábalakú órák ezek, melyek konzolszerű figurális, vagy ornamentális díszből indulnak. Az ingaházak gótikus ablakokat formáznak, amelyre mintegy kiülteti az óraszerkezetet befogadó közel négyzetes házat, melyet aztán egyenes, vagy csúcsíves pártával zár le. Az óraházat övező figurák, tornyocskák szép variációit figyelhetjük meg e terveken. Egy nagyobb méretű akvarellel festett óratervét alig olvasható felirat egészíti ki, Hans Petschnig aláírással. E feliratból a terv módosítására és faanyagára, megmunkálására vonatkozó megjegyzéseket olvashatunk ki. Hans Petschnig építész Storno barátja és kicsit pártfogója is volt, de úgy tűnik, nem a maga számára rendelte, vagy bírálta el ezt a tervet, közvetítő lehetett csupán. Ezen az órán és az előbb említett óraterveken is feltűnnek olyan jelek, amelyek bányász megrendelőre utalnak, a "Glück auf!" bányászköszöntés, bányászjelvények láthatók e tervek némelyikén. Egy nagyobb méretű asztalióra terve valamilyen egyházi célra, rendeltetésre készülhetett, gondoljuk ezt a méretei mellett középső angyalfigurájából, s az óra egész arányából következtetve. Hasonló léptékű az a kandalló és óra együttes terve is, amelyet 1862-ben tervezett (38. kép). E lapon a kandalló, a ráhelyezett óra és gyertyatartók összképe olyan, hogy egy gótikus portált idéz meg, juttat eszünkbe. A kandalló az ajtó vagy kapu nyílása, szélei tornyok, s a ráhelyezett óra egy kicsinyített oromzatot idéz fel bennünk. Az egész kreáció olyan léptékű, hogy azt egy nagyméretű teremben képzelhetjük csak el, valamilyen reprezentatív tér díszleteként. Az eddig ismertetett tárgytervekhez képest későn, 1870-ben tervezett egy figurális díszű asztaliórát, amely reneszanszos, vagy barokkos - nem igazán felismerhető - stílusban készült. (40. kép) E tervezett asztalióra nemcsak stílusát, de megformálását tekintve is ügyetlenebb gótizáló terveinél. S ez nyilvánvalóan nemcsak azon múlott, hogy e stílusban nem volt olyan járatos, hanem főleg azon, hogy óráját figurákkal díszítette. Tanulatlansága 115