Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Askercz Éva: Id. Storno Ferenc bécsi megrendelésre készült historizáló tárgytervei (1850–70)

tapasztalataink szerint mindig akkor "lepleződik le", amikor alakokat rajzol, vagy fest. Ezt beláthatjuk gyümölcstartó asztaldíszének rajzát nézve is. Sokféle terve között szerepel egy-egy cserépkályha, vagy porcelán teáskészlet is, (41. kép) de ezek száma más tárgyakhoz képest kicsi. Arra utalnak ezek a tervek, hogy Storno nem mondott, nem mondhatott le ez időben semmiféle megrendelést. A hatvanas évek második felében lecsökkent tárgyterveinek száma. Ez nemcsak azzal magyarázható, hogy bécsi kapcsolatai lanyhulnak, hanem elsősorban azzal, hogy restaurátor körökben kezd tevékenykedni. Megkapja első nagy megbízását, a soproni SztMihály templom gótikus stílusú visszaállítását és berendezését. Műemlékeket, épületeket és freskókat rajzol a Muraközben és Erdélyben, falfestményeket restaurál Tullnban és a Felvidéken. Ez a munka Magyarországhoz köti, megrendeléseket elsősorban e témában kap a következő években. Ismeretlen helyre tervezett szakrális tárgyak Id. Storno Ferenc eddig ismertetett tárgyai általában használati tárgyak, bútorok, fémeszközök és dísztárgyak voltak. A Gewerbe Kunstblattban megjelent ugyan egy oltárterve és egy monstrancia terve is, de ezek kivételt képeztek tervei sorában. Ugyanakkor a hatvanas évekből egy sor olyan rajzot, tervet ismerünk, amelyek megrendelőiről mit sem tudunk, csak egyházi rendeltetésük világos. E tervek készülhettek bécsi megrendelésre, vagy hazaira, de megrendelőit nem tudjuk megnevezni. A Szt. Mihály templom és a pannonhalmi apátság számára készített terveket ismerjük ez időből, e lapok azoktól különbözőek, nem oda készültek. Amiért mégis foglalkoznunk kell ezekkel a tervekkel az annak a megfigyelésnek közlése, milyennek találjuk az egyházi edények gótizálását a használati eszközök gótizálásával összevetve. E tárgyak karakterüket, formáikat, díszítésüket tekintve jobban hasonlítanak az eredeti gótikus tárgyakhoz. Ez természetesnek tűnik, ha meggondoljuk, hogy az alapformákat nem kellett kitalálnia. Egy kehely, egy úrmutató, egy füstölő esetében részben láthatott eredeti tárgyakat is, másrészt az alapformák konzervatív, századokon át használatos, tehát ismert formák voltak. így nem követ el tervezőjük olyan hibát, mint például egy gótizáló sótartó, vagy öntözőkanna, vagy bútor tervezése tekintetében. Az a 19. század közepén szokásos gótizálás, amely építészeti motívumok díszítményként való felhasználását favorizálja, jobban illik ezen ünnepélyes tárgyak karakteréhez. A mindennapi tárgyakon olykor elburjánzó, néha mulatságo^természeti motívumoktól e tárgyakat eleve megfosztották, így díszítéseik egyszerűbbek lettek. Az arányok, a díszítmények halmozása természetesen így is árulkodó, a tervek eredetiségét, korát illetően. Megfigyelhetjük Storno két úrmutató tervén az elmondottakat. (51-52. kép) A szerényebb, kisebb méretű úrmutató tervén síkban tartott bonyolult mérművekből áll a díszítmény, vékony kis tornyokkal tagolva. Ennél "monumentálisabb", háromemeletes építményt láthatunk 1860-ban jegyzett, rajzai között is nagyméretűnek (99x68 cm) számító lapján. Ezen a rajzon valóban inkább kőépítményhez 116