Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Askercz Éva: Id. Storno Ferenc bécsi megrendelésre készült historizáló tárgytervei (1850–70)
Minuciózus kis akvarelljei, növényeket, tájakat, életképeket ábrázoló képecskéi, bizonyos mértékig reklámozták is képességeit. Az eredmény nem is maradt el, hiszen írásaiból arról értesülünk, hogy lassan, de biztosan csordogáltak a "művészi" megrendelések a kéményseprőként keményen dolgozó ifjú emberhez. Az ezekből a megrendelésekből befolyó külön-pénzek birtokában remélte Storno, hogy művészi tanulmányait mielőbb megkezdheti a Bécsi Akadémián. A sors másként rendezte életét mesterségbeli és családi kötöttségei miatt nem hagyhatta el Sopront, nem mehetett Bécsbe tanulni. Bécsi művészkörökkel azonban sikerült kapcsolatba kerülnie az 50-es években. Pártfogója Eduard de Linage ajánlotta Friedrich Amerling (1803-1887) bécsi festő figyelmébe, megmutatva a nála levő Storno rajzokat 1853-ban. Amerling fogékony volt nehézsorsú, ám tehetséges iparosok sorsának egyengetésére, hisz maga is efféle környezetből emelkedett fel ünnepelt festővé. Azonnal pártfogók keresésébe fogott, s mivel barátai az 1850-es évek sikeres bécsi festői, építészei és műpártolói voltak, csakhamar megbízásokat szerzett Storno számára. Ezen túl arra is gondja volt, hogy a bécsi Theater Zeitung-ban "egy kis lármát csapjon" az ügyeskezű kéményseprő körül, - példaként állítva a mesterember tehetségét és szorgalmát az általa gyengének ítélt művészek elé. Friedrich Amerling ajánlásai révén jutott Storno olyan megbízásokhoz, amelyek teljesítése révén fontos építészekkel, műpártolókkal ismerkedett meg. Az ő megrendelésükre készített rajzait nem ismerjük, de feljegyzéseiből tudjuk, hogy lebontásra szánt építészeti részleteket rajzolt akkoriban Bécsben. Az 50-es években meginduló bécsi városbővítések mellett a műemlékek felmérésének és számbavételének munkái is elkezdődtek. Storno megbízásai közé így kerülhetett pl. a Minorita templom lerajzolása, a klosterneuburgi templom középkori kóruspadjainak, valamint laxenburgi kastély bizonyos berendezéseinek lerajzolása is. Ezek a munkák megegyeztek Storno hajlamaival és szándékaival, és csakhamar odajutott, hogy önálló feladatokat oldott meg. Felmérte és lerajzolta Sopronnak és környékének középkori kőoszlopait, keresztjeit, lerajzolta a középkori Szt. Mihály templomot, - egyszóval kezdett résztvenni a műemlékek felmérésének és felkutatásának munkájában is. Ezeket a rajzokat csak részben ismerjük. Megőrzött vázlatkönyveiből viszont megállapíthatjuk, hogy különös vonzalommal viseltetett a középkori emlékek iránt, hiszen ifjúkori, bajoroszági vándorlásai idején is túlnyomóan gótikus építményeket rajzolt le. Ez a vonzalom végigkísérte pályáján, s bécsi rajzolói tevékenysége folytán bizonyos gyakorlatra tett szert épületek minél hívebb lerajzolásában. Végül ez a gyakorlat odavezet, hogy a Centralcommission der Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale összekötőjévé, munkatársává nevezte ki 1857-ben. A kinevezési irat tanúsága szerint elsősorban a kőemlékekről megjelent publikációja alapján. E munkák mellett azonban másfajta megbízatásokat is kapott, mellyekkel ezidőben megalapozta bécsi sikereit. Friedrich Amerling barátja Breunner gróf látta el Stornot olyan megbízatásokkal, amelyek különféle tárgyak tervezésére késztették az ifjú kéményseprőt. 100
