Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Horváth József: Adalékok a XVII–XVIII. századi temetkezési szokásaink kutatásához

A temetés időpontja Mindössze egyetlen adatunk van arra is, hogy mikor volt a temetés: Olasz János 1619ben kelt végrendeletének végén a testamentumkönyvbe bemásoló személy megjegyezte, hogy a testáló február 9-én délelőtt 11 órakor halt meg, a temetése pedig "in dominica Quinquagesima" azaz Ötvenedvasárnap, délután 2 órakor volt - ez az ünnep 1619-ben 18 február 10. napjára esett, vagyis a haláleset másnapján volt a temetés. Prédikáció. Elkísérés Az eddig említett kérdéseknél lényegesen többet foglalkoznak testálóink a temetés közvetlen körülményeivel. Egy részük csak általánosságban rendelkezik: Leher János pl. 1637ben testét a földnek hagyja, "hogy az keresten io sokas es rend tartás serent az sirhoz kesertessek, és az földbe takartassek". Néhányan meghatározzák név szerint, hogy ki prédikáljon temetésükön. így pl. Laki Miklós győri lovaskatona Gall István református prédikátornak 3 aranyat hagy 1648-ban a temetésén mondandó prédikációért; Ferenchouich Péter pedig 1655-ben hagy a magyar káplánnak, Lekanovich Miklósnak egy tallért 20 azért, "hogy holt tagaim fölöt praedikalljon". Hogy a prédikáció a falvakban is fontos része volt a szertartásnak, azt bizonyítja a Visen lakozó Zidarics Pál 1694-ben kelt rendelése, melynek értelmében adjon a fia a plébános úrnak egy tallért, "a mi keseresen, predikallason, es testem fölöt való mise mondáson felöl leszen, annak utánna azért mondgyon 21 Sz. Miset ö Kglme Lölkemért". Mas esetekben csak a plébánosnak adott összeget ismerjük: így tudjuk pl., hogy a Nyúlon lakó Varasdi Horuat Mátyás tisztességes eltemetéséért 1649-ben a plébános 35 pénzt kapott, Odor György pedig 2 aranyat hagyott a plébános 22 fáradozásáért. A fentebb már említett 1753. évi elszámolásban pedig 3 ilyen tétel is szerepel: eszerint a plébános az elkísérésért 75 pénzt, a prédikációért 2 forintot kapott, míg a 23 " ' mester díja az elkísérésért 25 pénz volt. Esetenként a testáló nem pénzt, hanem értéktárgyat kínál ellenértéknek: Hrusich Miklós pl. 1645-ben egy pár papucsot hagy egy pár kapcával együtt "It Győrőt lakozó Szalatnay Jakab succentor Uramnak, Szolgailyon eo kegielme temetesomnek idején". Kik legyenek jelen a temetésen ? Jó néhány testálónk meghatározza azt is, hogy mely testületek kísérjék őt utolsó útjára. Az esetek egy részében világi testületekről - pl. céhekről - van szó: Csizmazia István özvegye pl. kiköti, hogy temetése a Molnár Céh jelenlétével történjen, Simon Dorka asszony a csizmadia céh kíséretét kéri, míg Pisolicz Szabó János a szabó céhet bízza meg tisztességes 25 eltemetésével. 98