Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Horváth József: Adalékok a XVII–XVIII. századi temetkezési szokásaink kutatásához

Az esetek többségében azonban egyházi testületek javára tesznek azért magasabb összegű hagyományokat, hogy azok a temetésükön képviselve legyenek. Vizsgált időszakunk első felében gyakran kérik a káptalan tagjait is, esetenként fél vagy akár egy forintot Oft is kilátásba helyezve fejenként azoknak, akik közülük temetésüket megtisztelik. Később fokozatosan a kongregációk kerülnek előtérbe, a XVHI. században pedig már csaknem kizárólag velük találkozunk. A ferencesek, a karmeliták és a jezsuiták kongregációi egyaránt nagy népszerűségnek örvendenek. Néha együtt is hívják őket: az 1759-ben testáló Marosy Anna pl. - miután mindegyik számára tett hagyományt - kiköti: "Mind 27 ezen Congregatiok pedig temetésemre tartozzanak el jónni". A mind nagyobb számban jelenlévő egyházi személyek és testületek nyilván az elhunyt személyének fontosságát, esetleg egy szebb szertartás, szebben hangzó ének ígéretét jelentették. Talán erre utalnak azon testálok is, akik rendelkeznek arról is, mely kongregációktól "hozatassanak ki az könyvek". A szertartás ünnepélyességét emelhette esetenként a deákok jelenléte is: 1753ból tudjuk pl. azt is, hogy a Fekete Marinka asszony temetésén éneklő deákoknak egy fo28 rintot fizetett az örökös. Ugyanezen jegyzék tesz említést keresztről is, melyet valószínűleg a halott előtt vittek a szertartáson, mivel a felsorolásban a "keresztvévő"-nek 29 adott pénz is szerepel. Teljesen egyértelműen fogalmaz viszont 1655-ben Semberger Máté házastársa: "Az hallót elöt valló hordozó körösztre hagyok az Lebeni es Sz. Miklósi praedikatornak Taller 3.". Harangozás Mindenképpen az elhunyt rangját jelezhette a közösség szemében az is, hogy melyik templomban és hányszor harangoznak érte. Ezt mutatja az a tény is, hogy XVIII. századi testálóink nagy gondot fordítanak a harangozás pontos megszervezésére. 1650-ben még ritkaságnak számít Krauzky Dóra ezen rendelése: "Az harangok mindenik megh voniat31 tassanak es azoknak jutalmok megh adassék". Száz évvel később viszont már csaknem az számít ritkaságnak, ha erről nem intézkednek. A szegényebbek csak egyet-egyet kérnek, de a 3-4 harangozás a jellemzőbb. Nem kevesen vannak viszont azok, akik úgy rendelkeznek, hogy több templomban többször is harangozzanak értük. így pl. Mészáros Mihály 1765-ben háromszori harangozást kér öt templomban, Halász Erzsébet 4-4 harangozást 4 templomban, míg Odor György 3-3 harangozást rendel az "Öreg templomban", a jezsuitáknál, a ferenceseknél, a karmelitáknál, a Magyar Ispitában és "az külső városi három 32 Templomokban". Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a harangozás rendjére vonatkozóan szinte egyáltalán nincs adatunk. így pl. nem tudjuk, volt-e különbségtétel nem ill. életkor szerint vagy 33 hogy harangoztak-e a temetés napján. Csupán az 1753-ból fennmaradt elszámolás utal "csöndétésért " kifizetett pénzre. 99