Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Horváth József: Adalékok a XVII–XVIII. századi temetkezési szokásaink kutatásához

ADALÉKOK A XVII-XVIII. SZÁZADI TEMETKEZÉSI SZOKÁSAINK KUTATÁSÁHOZ A halállal és a temetéssel, ill. a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekkel, szokásokkal már huzamosabb idő óta jelentős mennyiségű irodalom foglalkozik. Ezek döntő többsége egyegy kisebb-nagyobb közösség szokásainak néprajzi szempontú bemutatása és tárgyalása, mely általában az adatközlők emlékezetének határáig nyúlik időben vissza. E szempontból alapossága, hatalmas szakirodalmi ismeretekre alapozott, széles kört átfogó analógiái miatt ki kell emelnünk K. Kovács László munkáját, mely "A kolozsvári hóstátiak temetkezése" címmel jelent meg. Lényegesen kisebb számban látnak napvilágot olyan munkák, melyek a témakör elméleti összefoglalására tesznek kísérletet: ezek jelentősebbjei között Kunt Ernő és Polcz Alaine önálló köteteit, valamint a Mauzóleum című tanulmány-gyűjteményt említjük. Ha a kutató a kérdés történeti vizsgálata iránt érdeklődik, meglehetősen felemás képet kap: Szabó Péter 1989-ben megjelent fontos munkájától visszafelé indulva a századfordulóig vagy még tovább - pl. Weickhart Gabriella, Gosztonyi Gizella vagy báró Radvánszky Béla műveiig - azt kell látnia, hogy e munkák csaknem kizárólag a főúri szokásokkal, azon belül is többnyire csak magával a temetkezéssel foglalkoznak, ill. ehhez közölnek forrásokat. Legfeljebb néha megjegyzik: jó lenne többet tudni a városi polgárság és a jobbágyság ezirányú szokásairól is, de ehhez nem nagyon vannak források. 4 Ez utóbbi kérdés, a városi polgárok és a jobbágyok halálképének, halálra készülésének, temetkezési szokásainak vizsgálatához kiváló forrásnak bizonyulnak végrendeleteik. Ennek oka egyrészt az, hogy a testamentum az egyik legtárgyilagosabb történeti forrástípus: a magát a halál küszöbén érző testáló célja utolsó rendelésével az, hogy holta után utódai között perpatvar ne legyen, békességben osztozhassanak el az örökölt javakon, ezért igyekszik a lehető legpontosabban rendelkezni mindenről, különösen akkor, ha ezt bonyolultabb családi kapcsolatai szükségessé teszik. De őszinteségre ösztönzi saját helyzete is: halálán van, hamarosan - hite szerint - Isten ítélőszéke elé kerül, ahol úgy is fel van róla írva min95