Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Horváth József: Adalékok a XVII–XVIII. századi temetkezési szokásaink kutatásához

ADALÉKOK A XVII-XVIII. SZÁZADI TEMETKEZÉSI SZOKÁSAINK KUTATÁSÁHOZ A halállal és a temetéssel, ill. a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekkel, szokásokkal már huzamosabb idő óta jelentős mennyiségű irodalom foglalkozik. Ezek döntő többsége egy­egy kisebb-nagyobb közösség szokásainak néprajzi szempontú bemutatása és tárgyalása, mely általában az adatközlők emlékezetének határáig nyúlik időben vissza. E szempontból alapossága, hatalmas szakirodalmi ismeretekre alapozott, széles kört átfogó analógiái mi­att ki kell emelnünk K. Kovács László munkáját, mely "A kolozsvári hóstátiak temetke­zése" címmel jelent meg. Lényegesen kisebb számban látnak napvilágot olyan munkák, melyek a témakör elméleti összefoglalására tesznek kísérletet: ezek jelentősebbjei között Kunt Ernő és Polcz Alaine önálló köteteit, valamint a Mauzóleum című tanulmány-gyűj­teményt említjük. Ha a kutató a kérdés történeti vizsgálata iránt érdeklődik, meglehe­tősen felemás képet kap: Szabó Péter 1989-ben megjelent fontos munkájától visszafelé indulva a századfordulóig vagy még tovább - pl. Weickhart Gabriella, Gosztonyi Gizella vagy báró Radvánszky Béla műveiig - azt kell látnia, hogy e munkák csaknem kizárólag a főúri szokásokkal, azon belül is többnyire csak magával a temetkezéssel foglalkoznak, ill. ehhez közölnek forrásokat. Legfeljebb néha megjegyzik: jó lenne többet tudni a városi polgárság és a jobbágyság ezirányú szokásairól is, de ehhez nem nagyon vannak forrá­sok. 4 Ez utóbbi kérdés, a városi polgárok és a jobbágyok halálképének, halálra készülésének, temetkezési szokásainak vizsgálatához kiváló forrásnak bizonyulnak végrendeleteik. En­nek oka egyrészt az, hogy a testamentum az egyik legtárgyilagosabb történeti forrástípus: a magát a halál küszöbén érző testáló célja utolsó rendelésével az, hogy holta után utódai között perpatvar ne legyen, békességben osztozhassanak el az örökölt javakon, ezért igyek­szik a lehető legpontosabban rendelkezni mindenről, különösen akkor, ha ezt bonyolultabb családi kapcsolatai szükségessé teszik. De őszinteségre ösztönzi saját helyzete is: halálán van, hamarosan - hite szerint - Isten ítélőszéke elé kerül, ahol úgy is fel van róla írva min­95

Next

/
Thumbnails
Contents