Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Horváth József: Adalékok a XVII–XVIII. századi temetkezési szokásaink kutatásához

den, tehát nincs értelme egyebet vallania a valós helyzetnél. Mindezek tükrében már maga a végrendelkezés is a halálra készülés egyik jelentős eseményének tekinthető és tekintendő, hiszen a földi javak békés elrendezésének tudata is fontos ahhoz, hogy nyugodt lélekkel készülhessen az ember a halálra. Hogy ezt a XVII-XVIII. századi végrendelkezők is így gondolták, azt bizonyítja egyrészt az elkészült testamentumok nagy száma - csak a győri levéltárban a XVII. századból kb. ezer darab, a XVIIL századból ennél is lényegesen több maradt fenn, pedig sok elvesztéről van tudomásunk -, másrészt az a tény, hogy a fentebb említett szempontokat a testálás okaként csaknem mindegyikük felsorolja. Az alábbiakban e gazdag forrásgyűjtemény, a győri levéltár általunk eddig feltárt kb. ezer végrendelete alapján kísérelünk meg vázlatos képet adni a címben jelzett problémáról. A XVII. század eddig ismert anyagának kb. 80 %-át sikerült az elmúlt évtizedben áttekintenünk, míg XVIIL századi kutatásainknak meglehetősen az elején tartunk mintegy másfélszáz forrás ismeretével. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy - tekintettel az eddigi kutatások fentebb már jelzett hiányosságaira - talán hozzájárulhatunk néhány szerény adalékkal a Kisalföld XVII-XVIII. századi temetkezési kultúrájának kutatásához, mely témakör irodalmát dr. Timaffy László több remek tanulmánnyal is gazdagította. A végrendelkezők halálra készülésének kutatásához számos remek adatot tartalmaznak forrásaink: e gazdag anyag ismertetésétől - melyről egy kisebb írásunkban a Műhely hasábjain már igyekeztünk ízelítőt adni - e helyütt terjedelmi okokból el kell tekintenünk. Most csupán a temetéssel, ill. annak közvetlenebb előzményeivel kapcsolatos adatokról szólunk röviden. A halott öltözete Arról, hogy milyen ruhában temessék el, testálóink döntő többsége nem rendelkezik. Az 1621-ben csornai prépostként és szekszárdi apátként testáló Kally Péter fekete kamuka 0 dolmányban kívánja magát eltemettetni, ami az előkelőbbekre lehetett jellemző, hiszen pl. Ecsedi Báthory István országbírót is fekete kamuka dolmányban temették el 1605ben. Férfiaknál más ruházatra vonatkozó említéssel forrásainkban nem is találkoztunk. De nőknél is csak kb. féltucatnyi adatunk van és ezek is meglehetősen általánosak. A XVII. század első feléből 3 ilyen rendelést említhetünk: Némethy Pál deák özvegye kiköti, hogy az újabbik szoknyáját temessék el rajta; Szabó Jánosné ezt írja: "Az minemű ruházatott Eőzve kötöttem halalomra: azokban takarjanak el engemet"; míg a harmadik testálónknak három szoknyája van: az egyik zöld tafota, a másik tengerszín tafota, a harmadik kék korona rasa - ezek egyikében temessék el. De a XVIIL századi forrásaink sem bőbeszédűbbek e téren: 1761-ben Kondik Éváról mondja inventáriumának készítője, hogy "Halálra el kiszitett Ruhája egy csomóban vagyon, egy szürke, és egy kik szoknya, az kik szoknyaját Parancsolta rajta temettni" más használható adatot alig találtunk erre. 96