Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Gecsényi Lajos: Gazdálkodás és társadalmi mobilitás a „győri pusztán” a XVII. században

fel a kérdést a tanuvallatasi jegyzőkönyv. Egy időben az őrsieket két évig nem engedték 29 puszták bérletébe, mint azt nemes Horváth János vallotta. Erre az időre esik a tápiak 30 neszkenyei és börcsházi bérlete, melyről Kelemen István tápi jobbágy beszélt 1676-ban. A szomszédos Tares (Tarez) pusztát illetően Bors Tamás nagybaráti jobbágy, egykor Ivanyos Miklós juhásza, Farkas György ácsi jobbágy, egykor az Őrsön lakó Pap Lukács tőzsér [nemesember, alszolgabíró] juhásza és Kaszás Gergely [bakony] szombathelyi jobbágy 1672-ben egyformán tanúsították, hogy a határt a mezőörsiek bérelték. Kaszás azt is hozzátette, hogy tudomása szerint az őrsiek alkalmanként Neszkenye és Szolgagyőr határát is használták. Az említett Pap Lukács viszont Nagydinnye pusztának az eteiek és csá31 száriak által a fehérvari törököktől évi 10 tallérért való bérbevételéről tètt említést. Ság lakói a XVII. század közepén Bőny pusztát használták, onnan hordták be a szénát. Szőcs János giróti lakos, aki Ságon született és gyermekkorában egy ottani jobbágynál szolgált, szavai szerint: "tudgia hogi Boni nevö puszta arendaba Sághoz birtak onnin hordottak által a szenat". 32 A bérlők között jelen volt Győr város tanácsa is, mint a közösség képviselője, és ily minőségben minden alkalmat megragadott közösségi érdekek érvényesítésére. Egy példát erre a várostól nyugatra fekvő Ikrény puszta bérlete szolgáltat, melyet Nádasdy Pál gróf 1624-ben nem a városnak, hanem Szappanfőző András helybéli polgárnak engedett át. A tanács a szomszédság jogán tiltakozott ez ellen és közölte Nádasdyval, hogy azonos feltételek mellett kész átvenni a bérleti jogot. Álláspontjuk szerint ebben az esetben Szappan* ' 33 fózőt sem éri kár, mert mint polgár a többiekkel együtt részesül a puszta használatában. A városi polgárság lett a bérlője a már említett Szentvid puszta egy részének is, melyet 1620-tól a Lipchey családtól árendáltak 10 esztendős időszakra, évi 25 forintért. A bérlettel jogot nyertek arra, hogy saját állataik mellett a vásárokra, hetipiacokra érkező kereskedőknek is átengedjék a területet a szokásos fűbér ellenében. 1632. május 1. - október 2. között a puszta felügyeletével megbízott esküdt 154 fi 18 pénzről számolt el a főbírónak.

34 Összegezve a bérlőkről ismert adatokat azt látjuk, hogy a győri és alföldi tőzsérek mellett a környező falvak (első helyen Mezőőrs és Pázmánd, továbbá Ászár, Ság, Táp), melynek lakói igen kiterjedt állattenyésztést folytattak, esetleg a síkság pereméről a legelő nélküli Nagybarát és Nyúl lakói jelentek meg a pusztán. Ők valamennyien saját lovaik, marháik, juhaik számára vették igénybe a lakatlan települések határát, de Mezőőrsön sejthetően szép számmal voltak olyanok, mint az őrsi Halász Mihály (Eszterházy János jobbágya), aki a Nagy Alföldről felhajtott kisebb marhacsordákat vásárolta fel valamelyik győri kereskedő megbízásából s tartotta őket, míg egy nagyobb szállítmány el nem indult nyugat felé. Erre utal Ivanyos András 1679-ben kelt végrendelete, aki megemlékezett a Halásznál "baromgyűjtésre" hagyott 978 tallérról. Ivanyos ebben az időpontban 22 tallérért kapta meg 35 Börcsházát egy esztendőre. Mielőtt a pusztáknak a legeltetésen kívül történő hasznosításáról megemlékeznénk, kiegészítésül szólnunk kell a legeltetés egy fontos járulékos kellékéről, az itatási lehetősé82