Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Szakál Gyula: Túlélési stratégiák és kommunikációs manipuláció a szlovákiai magyarság körében

Szabad politizálás, a konfliktusok nyílt megvívása hiányában a kisebbségi etnikum közösségi viszonyai, szereprendszerei, magatartásmintái a társadalmi csoport kommunikációs kódjai révén adódtak át. Az állam és a kommunista párt kulturális kartellje mindenkit integrálni akart, még a kommunikációs csatornákon keresztül is. Az adott marxista fogalmi háló, amely a hírközlő szerveket uralta, mindenki számára kötelező volt. Ugyanakkor a feszültségek, a másság, a modern társadalom emberéhez tartozó alternativitás ebben a homogén eszmei koordináta-rendszerben kellett, hogy jelentkezzen. A rendelkezésre álló és egyben kötelező fogalmakkal való élni tudás felértékelte a mikrokommunikáció szerepét, ahol akár egyetlen szó elhagyásának, vagy a jelentéktelen gondolatnak is komoly szerepe volt. Dolgozatunk a rendkívül gazdag anyagból két területet emel ki. Elsőként egy teljesen rejtett zónát a magyar és a nemzetiség szó szövegkörnyezetét vizsgáltuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az ideológia sablonos formanyelve mögött rejtett formában megfogalmazódtak-e a nehézségek, a nemzetiségi lét - megmaradás - gondjai. A második, terjedelmesebb részben azokat a magatartásmintákat bontottuk ki, amelyeket a hatalom az újságon keresztül ajánlott a kisebbségnek. Természetesen legalább üyen érdekes a magyar kisebbség válasza ezekre a "tanító útmutatásokra". A MAGYAR, A NEMZETISÉGI SZÓ (NEMZET) SZÖVEGKÖRNYEZETE Ebben a fejezetben a kisebbségi létet legjobban körülíró szavak szövegkörnyezetét vizsgáltuk. Klasszikus szabályok szerint ezeknek az általunk legtipikusabbnak tartott fogalmaknak a kontingeciáját elemeztük. Csak akkor vettük számításba a szavakat, ha valamilyen minősítő jelző állt mellette. A teljes naturális környezetben lévőket, amelyek főleg címekben fordultak elő (pl."Magyarok között Prágában", vagy "Eleven kulturális élet") nem tartoltuk értékelhetőnek. A magyar szó a 24 elemzett írásban 60 jelzős szerkezetben fordult elő. A megfigyelt kontingenciák nyolc kategória felállítását tették lehetővé. A kapcsolódások az: ideológia, állami egység, megmaradás, pozitív-negatív jelző, terület - népesség, alávetés, autonómia, kultúra. Egyáltalán nem lepődhetünk meg azon, hogy a magyar szó leggyakrabban (31,6 %) az ideológia szövegkörnyezetében bukkant fel. A jelzők egy része a politika általánosabb részére vonatkozott. Ennek a kategóriának típusai: "magyar haladó hagyományok", "a szocialista építés eddigi gyakorlata". Az is természetes, hogy a magyar jelző nem vonatkozhatott a maga egyszerűségében az érintettekre. A kommunikációs formanyelv szabályai szerint a Szlovákiában élő magyarok csak dolgozók lehettek. A magyar szó környezetének másik része, valamilyen mozgósító jellegű felszólítás volt. A kommunikáció szabályai szerint ez szinte sohasem vonatkozhatott precíz konkrétumra. Ezeket ugyanis el lehet érni, meg lehet valósítani és akkor megszűnik a mozgást kiváltó feszültség. Ha viszont a "magyar dolgozók műveltségi színvonalának" állandóan 431