Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Tanai Péter: Kajárpéci muzsikusok

Görbe Gyula hegedű - a régi kispéci kocsmában szokott játszani egyedül. Lukács Mihály "nagysíp" klarinét - lovászpatonai A PARASZT ÉS CIGÁNYZENÉSZEK ÁLTAL HASZNÁLT HANGSZEREK KAJÁRPÉCEN Citera: Régebben az ügyesebb mesteremberek helyben is készítették egy és kétkótás változatát. A házüag elkészített hangszertestre városból hozatott húrokat feszítettek. Ma már a hangszeren még játszani tudók nagy része gyári hangszert használ. Csak a bundok fölötti dallamhúrokat hangolják, a zengőhúrokkal nem sokat törődnek. A hangok lefogására nyomófát használnak, ami nehézkes játéktechnikát eredményez. Furulya: A faluból egy darab került elő, de az sem itt készült. Horváth József juhász régebben többet is készített, de azokból nem maradt fenn egy sem. A faluban nem sokra tartották a furulyásokat. Köcsögduda: Annyit tudnak róla, hogy főként karácsony táján használták, mikor a gyerekek mendikálni jártak. Hegedű: A paraszt és cigánybandák élén foglalt helyet. Legtöbbször a prímet, vagyis az első szólamot játssza, de kísérő hangszerként kontrának is alkalmazzák. A falusi zenészek ritkán vásárolták újonnan. Gyakran úgy öröklődött, de többnyire egymás közt cserélve, vagy más falusi zenészektől vásárolva oldották meg a hangszer beszerzésének problémáját. Egy-egy prímásnak több hegedűje is volt, Nemesnek például egy időben öt. A hangszereken kisebb javításokat maguk a zenészek is elvégeztek. Komolyabb repedések, törések esetén valamelyik ügyesebb asztalos — pl. aki tudott citerát is készíteni — segített a hangszeren. Persze, aki tisztában volt hangszere értékével, az inkább városi hangszerészhez fordult. A vonó szőrözését szintén maguk oldották meg. Régebben saját készítésű gyantát használtak, a prímások általában száraz porzósabbat. Brácsa: A bandákban többnyire kísérő hangszerként funkcionál mint kontra. Ritkasága, nehéz beszerezhetősége miatt legtöbbször hegedűvel helyettesítik. Bőgő: A falusi zenekarok legnagyobb testű hangszere. Nehezen beszerezhető, és szállítása is komplikált, ezért nem mindig alkalmazták, de egy banda teljességét ületően elengedhetetlen hangszer. Nemes József első, 193 l-ben alakított bandája is azáltal válik teljes zenekarrá, hogy 12 pengőért megvásárolt egy bőgőt a kispéci cigányoktól. 1938-ban szintén Nemes, a Tényőn éppen akkor feloszlott "magyarbanda" bőgőjét veszi meg 120 pengőért. Polgár István az akkori bőgős még arra is emlékezett, hogy e hangszer súlya 9 kg 40 dkg volt. A nagybőgős, ha csak e hangszeren játszott, ritkán volt képzett zenész. A bőgősök is házilag készítették a gyantát, de általában parafinnal összefőzött ragacsosabbat használtak. Cimbalom: A nagy, lábakon álló általánosan elterjedt változata található már csak a környéken. Kisebb hordozható, vagy asztali cimbalomról nem tesznek említést. A hangszer 416