Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)
Jáki Sándor Teodóz: Egy kunszigeti archaikus népi imádság nyomában
EGY KUNSZIGETI ARCHAIKUS NÉPI IMÁDSÁG NYOMÁBAN 1974 őszén elmentem Kunszigetre, hogy az előénekes bácsi, Virág Mihály meghívásának eleget tegyek. Olyan gazdag vallásos hagyományra találtam, melyet legmerészebb álmomban sem remélhettem. A legfontosabb a húsvétvasárnapi Krisztus-keresés hajnali háromkor, a júniusi Szent Antal búcsú a 14-ét követő vasárnapon, majd a halottvirrasztó örökség, melyet az ILLYES-énekeskönyv számos példányú jelenléte biztosít, és - nem utolsósorban - az a szent buzgóság és kötelességtudat, mely a kunszigeti híveket évenkint kétszer - a Szentháromság vasárnapja előtti és a Kisboldogasszony napját követő szombaton -, útnak indítja, hogy a gyermeki szeretet adóját zarándoklatban a szigetközi Máriabúcsúhelyen, Káinokon lerója. Nem csoda, hogy náluk az archaikus népi imádságok szent gyakorlata is ismert. 1974-ben a község esperes-plébánosa, Érsek Sándor, érdekes adatra hívta föl a figyelmemet. Az év eleji első hittanórán kikérdezte elsőáldozásra készülő növendékeit, hogy mit szoktak imádkozni este, lefekvéskor. Az egyik a Miatyánkot szokta, vagy/és az Üdvöz légyet; volt, aki a "Én Istenem, jó Istenem" kezdetűt fújta. De az egyik kis elsős csak hallgatott. Ismételt bíztatásra elmondta, hogy ő mást szokott, mint amit a többiek fölsoroltak, mert ő azt imádkozza esténként, amire "a mama tanított". (A mi vidékünkön, a Kisalföldön, a mama jelent nagymamát, öregmamát is.) Rövidesen kiderült, hogy a hatéves kisfiú, Szálai Zsolt, a nagymamától tanult és szépen recitált szövege archaikus népi imádság. Bár a jelen fölfogásban ez közel sem olyan rendkívüli, mint csaknem két évtizeddel ezelőtt, mégis megérdemel pár soros megemlékezést. Köztudott, hogy az archaikus népi imádság újabb kutatásait meghatározó fölfedezés 1968. december 17-én történt, mikor Erdélyi Zsuzsanna magnetofonjába rögzítette Babos Józsefné hangját a Somogy megyei Nagyberényben. Egy évig szinte titokban érlelődött a csoda, hogy 1971-ben aztán teljes ragyogásában megjelenjen az új népköltészeti ág, nem kis dicsőséget hozva fölfedezőjének, hasonlóképpen Somogyországnak, de még a magyar 2 néprajztudomány nemzetközi megbecsülésének is. 327