Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Liszka József: Mátyás király alakja a kisalföldi néphagyományban

Munkámat két fő részre tagoltam: először a rendelkezésemre álló adatok rendszerezésére, értékelésére teszek kísérletet, ehhez csatolom a saját gyűjtéseimből válogatott szöveggyű j teményemet. Az egész Kisalföld vadban, vadászó- és halászó helyekben gazdag terület volt a múltban, így nem csoda, ha a tájegység népe Hunyadi Mátyás személyét is leginkább vadászatai révén kapcsolja e vidékhez. Már 1790-ben, a Mindenes Gyűjteményben az alábbiakat olvashatjuk a Csallóközről: "Neveztetett a' régi időkben Arany-kertnek, mind a* benne termő szép gyümöltsökért, mind pedig talán a' Dunában található arany fövenyekért. Különösen szerette Mátyás Király ezt a' szigetet, és örömest múlatott benne...". Majd egy másik helyen:"A Vág a' Dunába szakad Komárom fellyül két mért-földdel Gutánál, a' hol hajdan Mátyás Királynak halas-tója volt". Ilyen és hasonló szellemben szólnak a táj és Hunyadi Mátyás kapcsolatáról a későbbi országleíró, népismertető munkák, amelyek aztán kétségtelenül visszahatottak e hagyomány erősödésére a vidék lakossága körében is. Egyébként olyannyira szorosnak vélik a király és a táj kapcsolatát még ma is, hogy a Mátyusföldön széltében elterjedt az a - történetileg egyébként nem igazolható - nézet, miszerint a tájegység Hunyadi Mátyásról kapta volna a nevét. A vidéken nagy kedvvel és sűrűn vadászgató, "múlató" uralkodó emlékét a sajátos népi eredetmagyarázatok szerint több helynév . „ . 7 is őrzi. Vígles például onnan kapta a nevét, hogy "egyszer Mátyás király ott vadászott s a va8 dászat végén azt mondta: 'Ez ugyan víg les volt'." Egy Kisújfalu és Kürt között húzódó dűlőt a helybéliek Királyódalnak, Királyszállásnak hívnak, egyesek szerint annak emlékére, hogy Mátyás király egykor ott táborozott. A Kisújfalu határában egykor álló Varjúcsárda nevét Mátyás királyról kapta (értsd: holló = varjú), mert hollós Mátyás ottjártakor gyakran mulatozott benn. Madár község állítólag az ott lakó királyi solymászokról neveztetett el. A helyi néphagyomány ugyanígy, ugyaninnen eredezteti a csallóközi Solymoskarcsa nevét is. A naszvadiak viszont Mátyás lakodalmára szállították a vadat: innen a falu neve ("nász vad"). Az Örsújfalu határában található Vadas puszta, ill. a közeli Cserhát puszta, állítólag, szintén Mátyás vadaskertjének, ill. csererdejének az emlékét őrzi. Baromlakon az uralkodónak vadászkastélya volt, ahogy arról Lőrinczy György század elején született történelmi regényében beszámol, megmagyarázva (feltehetően helyi hagyományokra támaszkodva) a település nevének eredetét is: "Kedves tanyája volt ez a Baromlak a királynak. Érsekújvártól (sic !) alig félóra járásnyira, a dombok közé dugott kies majorság volt, ahol a nagy király méneseit és gulyáit tartották, s erről is hívták Baromlaknak". A továbbiakban két csallóközi helység, Dercsika és Várkony nevének eredetét magyarázza meg egy meglehetősen korai forrás, Ipolyi Arnoldnak a Vasárnapi Újságban 1858ban megjelent Csallóközi úti-képek című cikksorozata: "...egykor Mátyás király itt vadászván, kedves szolgájának Erős Györgynek bizalmas beszélgetés közben nyilvánított kívánatára annyi földet ajándékozott, a mennyit ez az ebéd ideje alatt ezen mocsáros s ingoványos téren körülnyargalhatott. A szolga a mit gyors ménen körülfuthatott, vörös kö318