Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Balogh Jánosné Horváth Terézia: Adalékok a csepregi férfi viselethez

A pántlikák mennyisége a legény "fejét majd elhúzta". Mérete is gyakran olyan hoszszú volt, hogy "húzta a földet". Előfordult, hogy "a rossz gyerekek" az utcán a regruták után mentek és "lemetélték késsel" a szalagjaikat. Ilyen túlhajtott divat az országnak csak kevés pontján alakult ki ! A legénykalapon viselt széles pántlika színe 1833-ban piros vagy tarka volt. Feltételezem, hogy az 1800-as évek végén is ezek a színek lehettek jellegzetesek a csepregi regruták körében. A tarka valószínűleg a színes rózsás-virágos selyemszalagot jelentette. Akkoriban a kapuváriak csupa olyant tettek pörge kalapjukra, mikor besorozták őket. A XX.század elején azonban már több egyszínű és néhány nemzetiszínű szalagjuk mellett már kevesebb tarka szokott lenni. Csepregen csak a XX. század elejéig nyúlnak vissza ismereteim, itt akkor már egy-egy reguta fejrevalóján kevés a piros és a rózsás szalag, legtöbb a nemzetiszínű. (Szerették hangsúlyozni a magyarságot !) A környék horvát és német községeiben tovább viseltek még rózsás szalagokat és köztük csak kevés nemzetiszínűt. A csepregiek ebben a nemzetiségi megkülönböztetést látták, de én feltételezem, hogy a rózsás szalagokhoz való ragaszkodás inkább csak megőrzött régiesség, hiszen a nemzeti kisebbségek általában fokozottan hagyományőrzőek. Csepregen a regruta-szalag készletekből a rózsásakat a piros mellett megjelenő más egyszínű szalagok szorították ki. A szalagvégeket Csepregen egyenesre vágták vagy egyszerűen kicakkozták ebben az időszakban. (Kapuvárott tarka díszek, monogramok is kerültek rájuk.) Amikor a legény már bevonult a katonasághoz, a szalagos fejrevalóját odaadta "a szeretejének". A lány aztán a hajába kötve hordta a szalagokat. Ha férjhezment, azután a fehér horgolt fejkötője szegély-lyukacsaiba fűzte. Akinek a lánytestvére dolgozott a regu tasapka díszítésével, az őneki adta. Ha pedig többen díszítették föl, szétosztotta köztük a szalagokat. II. A második korszakban (1935-1954) a regruta-jelvények változása elsősorban abban mutatkozott, hogy már nem a fejrevalón viselték a szalagokat, hanem a ruha mellrészén. Ez a jellegzetes a pantallós-zakós-fűzőscipős öltözékhez (13-14. kép). (Ebben a korszakban már helybeli fényképészhez mehettek megörökíttetni magukat.) Meg kell említeni, hogy átmeneti fokozat is létezett. Azok, akik már nem szűk csizmanadrágot, hanem a csizmához bricsesz, pricses nadrágot hordtak és 1939-1943 közt kerültek sorozásra, szoktak még kalapon viselni pántlikákat, de toll helyett már árvalányhajat tűztek ki (ami az akkori magyaros mozgalmak idején országszerte kedvelt) és egy széles szalagot csavartak körül a kalapon, nem pedig keskenyet. Az, hogy aztán a mellre kerül a regruta-dísz, sajátos helyi fejlemény. Csak az a párhuzama van meg országszerte, hogy a legény, vőlegény és vőfély állapotjelző bokrétáját korábban a fejrevalón viselték, később a mellen. Kapuvárott is változott a nadrágtípus, de ott nemcsak a bricsesznadrág, hanem a pantalló divata idején is kizárólag a fejrevalón viselték a regruta-szalagokat, kb. 1950-ig, azaz mindvégig, amíg ilyen jelvényt alkalmaztak. 294