Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Balogh Jánosné Horváth Terézia: Adalékok a csepregi férfi viselethez

totta" a pirosat és felülre került a zöld. Ilyen árnyalati finomsággal tudták megkülönböztetni a kétféle állapotot. " Akiről látták, hogy lefordítva viseli a nemzetit, ászt monták: ezek újoncok". A sorozás után egy hónappal lekerültek a fejrevalóról a széles pántlikák és csak ez a keskeny szalag maradt a további hónapokra, a bevonulásig. Alacsonyabb, keményebb huszársapkája ilyen szalaggal (9-10. kép) csak annak volt, aki "gavallér" volt, azaz jókedélyű, olyan, aki szeret énekelni és táncolni. Híresek is voltak erről a csepregi legények: a "cifra táncos csepregiek" csárdásoztak a legjobban a környékben. Az olyan regruták, "Akik szelídebbek, nemigen gavallérosak", azok magasabb, puhább posztóféle, "ócskább" huszársapkát viseltek. Ahhoz nem illett a kis nemzeti szalag, csupán a toll és a széles pántlikák (11-12. kép.). Akit pedig nem is a huszárokhoz osztottak be, az a mindenkori sapkáján viselt pántlikákat és tollat ünnepeken; hétköznap meg csak "egy szál pántlikával körülkötött" kalapot. Afácánytoll Csepregen és a környező magyar községekben helyi jellegzetesség a reguta sapka jobb- vagy baloldalán (régies szabályozatlanság). 1933-ban még "toll bokréta" járta, 1904-ben már csak két tollat tűztek ki jelvényül, 1914-ben és később pedig csak egy szép szálat, amit esernyőből kivett vagy más dróttal erősítettek meg. Ilyent a kapuváriak sem viseltek, csak a távoli, bihari Kőröstárkányból tudok példát f ácántollra, mint regrutajelvényre. - A vidékiek tolla nem volt olyan szép, mint a csepregieké, "mert itt vót erdőség, sok fácánt lőttek, a szépe itt maradt" a tollaknak. A más helységekbe valók üzletben vagy vadászoktól vették a tollat. A csepregi Pap utcaiak híres rabsücök azaz orvvadászok voltak, akik éjjel jártak vadászni. Az egyik alsóvárosi parasztlegény, aki 1895-ben született, elmondta, hogy 1912-ben milyen jól járt: "kimentem az erdőbe, két ilen kakast lőttem, valami tíz finom tollamat elvitték". A megajándékozott, nála két évvel idősebb regruták hálából magukkal vitték őt is mulatozásaikra. Tettek az ő fejére is szalagos sapkát. Sokan azt hitték, hogy ő is regruta. Volt már egy kis bajusza is, jobban nézett ki, mint az igazi regruták...így hát életében kétszer is élvezhette a regruta időszak örömeit: másodszorra 1914-ben, amikor őt is besorozták. A csepregiek első nap, közvetlenül a sorozás után sapkájukra tettek a fácántoll mellé egy rozmaringágat is, amit bálban úgyis szoktak viselni. Az később elszáradt. Esetleg mulatságok alkalmával újították föl. Amikor elmentek fényképezkedni a regruta jelvényeikkel, addigra általában már nem volt meg a rozmaring. Ezért nem figyelhetjük meg a fennmaradt képeken. Viszont a szomszédos községek németjei és horvátjai toll helyett csak rozmaringot "tekertek" a szalagos fejfedőjükre, amikor regruták voltak. A legmutatósabb része a jelvényeknek azonban a sokpántlika . Csepregen az volt a szokás, hogy sorköteles legények már a sorozás előtt megvettek maguknak 5-6 nemzetiszínű pántlikát és előre fölrakatták lánytestvérükkel vagy szeretőjükkel a fejrevalójukra. A fácántoll tövére, a sapka tetejére kötötték rá egyenként a pántlikákat, úgy, hogy egy rövid szakaszt hátrafelé lógattak, a szalag hosszabb szakaszát pedig előre engedték, hogy ott jól érvényesüljön a hossza. Előtte ki is vasalták. A szalagos sapkát a legények már vitték magukkal "a nagy kastélyba", ahol az egész járás fiatalságát sorozták. 292