Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Balogh Jánosné Horváth Terézia: Adalékok a csepregi férfi viselethez

A rangos, parasztos férfi lábbeli itt is a csizma volt, a szokásos formában: előbb oldalt varrott, puhaszárú, harmonikaráncos vagy csigaráncos, később hátulvarrott, keményszárú, kettős emelkedésű (föcskebevágású ) szártetővel (pl. 10., 11. kép). A csizmaviseletet is viszonylag sokáig őrizték, mert például a közeli Vassuranyban 1930 körül már megbámulták, ha csizmás embereket láttak meg az utcán és azt mondták: "jönnek a csepregiek !" A BESOROZOTT KATONÁK (REGUTÁK) MEGKÜLÖNBÖZTETŐ JELVÉNYEI Ezekről az alkalmi viseletelemekről csepregi adatközlőimtől, főleg Menyhárt Imrétől sikerült olyan részletes ismereteket szereznem, amilyennel más magyar vidékről nem rendelkezünk. Érdemes közreadni, hogyan alakultak ezek a jelölő elemek Csepregen. Előzményül szolgálhattak az üyen alkalomhoz még nem kötött hagyományos fejviseleti díszek. Sopron megyében "Némelly felső magyar helységekben, hol jobbágyság lakik, a' legények kerekkalapjokra piros vagy tarka széles pántlikát kötnek, 's melléje fekete toll bokrétát tűznek" (1833). 8 A XTX. század végére rendszeresebbé vált Magyarországon a sorozás, bevezették az általános katonakötelezettséget, akkor lettek lassanként Csepreg környékén a fenti öltözeti elemek a reguták, azaz a sorozáson bevált, de még szolgálatra be nem vonult legények megkülönböztetői. (Nevük a német Rekrut szóból ered.) Akkoriban lett ez a pár hónapos időszak a legényélet külön szakasza, mint annak tetőzése és befejezése; a katonai szolgálat eltelte után ugyanis mar ülo volt házasodni. A csepregi regruták jelölő elemeit 1904-ig visszamenően ismerem alaposabban. Ezeknek az elemeknek hagyományosabb rendszere kb. 1935-ig érvényesült, addig tart az első korszak történetükben. A második korszak 1954-gyel zárul, mert abban az évben viseltek utoljára regruta jelvényeket Csepregen. 7. Az első korszakban az ideális, a tökéletes, az áhított jelvény a piros huszársapka volt, tövén körülkötve egy keskeny kis nemzetiszínű szalag, oldalához ülesztve/ácá/ryío//, s arra rákötve 10-20 db széles, hosszú pántlika. Parasztos csizmanadrágos viselethez illett ez az együttes (9-12. kép). Kiemelkedő jelentőségű volt a sapka és a toll. Amikor 1904-ben Csepregen 52 legény vált be katonának, közülük 14 lett huszár. Ez volt mindenkinek a vágyálma ! Hiszen "Aki huszár volt, a lányok mind azt akarták férjnek". Sarkantyút is csak az csináltathatott a csizmájára. Akit huszárnak soroztak be, vett magának huszársapkát, amit zsákból árultak a vasútállomáson, 1914-ben "feketén" 1 forintért. Volt olyan regruta, aki nem vett újat, csak kölcsönkérte olyan legénytől, "aki megszabadút a huszároktól". (A katonaságnál aztán "igazi" fehér huszárcsákót kaptak, toll- vagy lószőr forgóval). A csepregi regruta, ha "betyár" volt, akkor is vett huszársapkát, ha szegény volt. De "Aki együgyű vót, lehetett gazdag is, nem vót huszársapkája". Az ilyent "a lányok lenézték, ászt monták, az gyáva reguta". Huszársapkát csak a csepregiek meg más magyar helységekből valók hordtak, a németek és horvátok nem. Ennek a sapkának a tövén a kis nemzetiszínű szalagot a reguta úgy viselte, hogy szabályosan fölül volt a piros csík. Amikor újonc lett, "lefordí291