Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Kiss Ákos: A soproni egykori Orsolya-rendi iskolaépület alatti császárkori épületmaradványok

Az épület gondosan megmunkált, helyenként 1 m vastagságot is felülmúló szilárd kváderköves falaival, mozaikpadló maradványaival pannóniai viszonylatban a legigényesebb építkezésre mutat. A fehér-fekete egyszerű mozaikmintázat magában is viszonylagos koraiságra és inkább középületre engedne következtetni. Azon körülmény nyomán pedig, hogy Pannónia legtöbb mozaik emléke a II-III. század fordulójáról és a ül. századból való, a maradványok fő periódusokban is inkább II-III. sz. fordulói, III.sz. eleji építkezést sejtetnek. A kvaderfalazas azonban mindkét Pannoniában kivételes és inkább korai jelenség; Aquincumban csupán az amphitheatrum egyes részei épültek ilyen módon. Scarbantiában ugyan a rómaikori városfalat is ekként emelték; ez a körülmény azonban nem juttat további itteni feltételezésekhez, mert az kései, már a IV.századból való. A mozaikpadlózatnak számos kőszeme és mindössze három egybeálló darabja került elő, annak jeleként, hogy azt legkésőbb az Orsolya épület emeltekor (1864 - 1877) felszedték. Ugyanekkor történhetett a római kori épület maradványainak a mai pinceszint feletti lebontása is. A római kori építkezés jellegzetessége a hatalmas kettősívű apsis, a kiterjedt hypocaustum szerkezetek, amelyek pillérei a II. helyiségben hatszor négyes sorokban is előfordulnak. A fűtőterek padlózattartó szerkezete kétféle: 27x27 cm-es és 18x18 cm-es kerületű téglapillérek; de előfordulnak a hengeres cseréposzlopocskákból álló terrazzo kitöltésű, kettős tégla alapzaton álló tartók is; sőt akadnak csupán öntött kivitelű terrazzo oszlopocskák is. A hengeres kerámiatartók határozottan korábbi időkre vallanak. Az építmény szerkezete, az igen jelentős légfűtéses ellátottság alapján egyaránt bizonyosra vehető, hogy az Orsolya zárda és iskola alatti római építmény Scarbantia egykori közfürdőjének a maradványa. A praefurnium szabályos téglaboltos ívsorai a II. és a III. számú helyiségek között Aquincum polgárvárosa nagy közfürdőjében hasonló formában ismeretesek; ott a caldarium és a tepidarium között van ilyen megoldás. A fürdőépület Aquin17 cumban is Ny fele zárul és apsis ivei ott is kettős falazatuak. A Scarbantiában észlelhető fűtőszerkezet kiterjedtségével szemben a villáknak, a városi lakóházaknakmeszsze kisebbméretű fürdőrészei lehettek és csupán még egy további fűthető helyiséggel bír1 8 tak. Az I.sz. valószínű frigidarium, 9 m széles 5,5 m átm. ívelésű; a következő négyzetalakú tepidarium 9x10 m-es (ILsz.). Ettől keletre a sűrű oszlopsoros fűtőterű caldarium (IV.sz.) már csupán részben volt feltárható. Ezt a három nagyobb fürdőhelyiséget dél felé jelentős falvastagságú kisebb épületosztások sora, legalább hét helyiség követte. A faszén, fadarabkák, a koromrétegek, a fűtőnyílások erős égettsége jelentős tüzelési igénybevételre mutatnak. A fűtőtereket hatalmas tüzelőnyílások, hetes ívelésű melegáteresztő rendszerek egészítették ki. A hypocaustumok határoló falait rózsaszín habarccsal vakolták. A fűtőtér téglapillér sorai az északi Ill.helyiségben 12x5 sorosak. Errefelé melegterelő rendeltetésű vékonyabb öntvényfal is előfordul. Jellemző még a közfürdő méreteire a kétféle magasságú hypocaustum tér, amely a frigidariumnál a 135 cm-es belvilágot is eléri. Csekély maradványok nyomán itt a fűtőtér feletti padozatra is következtethetünk; az nagyméretű homokkő lapokból állott, amelyek közül egyeseket a majdani középkori építkezésekhez is felhasználtak. 28