Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Kiss Ákos: A soproni egykori Orsolya-rendi iskolaépület alatti császárkori épületmaradványok

Az épület szilárdságára jellemzően maradványaira az elmúlt századokban utóbb ismételten ráépítkeztek; utoljára az 1860-70-es években az Orsolya iskolaépület emelésekor. Ekként az itteni római építmény - számos más, egyelőre ismeretlen társával - a városrész további tájolását alapvetően meghatározta. A

III. sz. helyiség Ny-i határoló fala vastagságát a későbbi ráépítések miatt nem lehetett megállapítani; az 80 cm-nél vastagabb, ekként feltehető, hogy az eredetileg boltozott mennyezetet tartott. Az építmény kiterjedése a feltárás környékének a megfigyelése nyomán legalább 30 m átmérőjű is volt. A II. és a IV. helyiségek közötti gondosan rakott, részint igen vastag falak, a III. helyiséget É felé határoló fal korábbi építkezésre vallanak. Ezekhez képest a felette lévő jelenkori épülettel megegyező, annak osztásaival mindenkor párhuzamos, illetve 90 fokra igazodó falrendszer a kettősívű nagy apsissal (I.) a római építkezés második periódusa. A komplexum keletkezési idejére nézve úgy tűnik, hogy az a II. század folyamán, a markomann háborúkig már kiépült; a hypocaustum hengeroszlopos szerkezeteire tekintettel esetleg már az I. század végétől. Az apsisos (I.) helyiség praefurniumában talált bélyeges téglák (I. segédlégió, XIV. ikerlégió) csupán a II. század elejétől való terminus post quem-et jelenthetik. A

II. helyiség D-i falánál lévő fűtőnyílás két oldalánál eredetileg nem odatartozó, feltűnő szabályossággal gondosan megmunkált kváderkövekből másodlagosan használtak fel. Ez a fugázott, gondosan elkészített falazat eredetileg D-felé határolta az épületet, és csupán később toldottak hozzá részeket ebben az irányban. Ekkor keletkezett a fűtőszáj és így alakult át az egykori küszöb két széle is e szűkített nyílássá. A IV. helyiség határoló falai egymáshoz képest némileg eltérő tájolásúak; ilyen jelenséget a III. helyiség É-i falánál is észlelhetünk. Az építmény elhelyezésénél fogva szorosan csatlakozik Scarbantia municipium városfal rendszeréhez, védműveihez. Korai épülete a városszerkezet I. sz-i kialakulásával függött egybe; a város hosszas fennállása alatt a fürdő is soká működhetett. A majdani, kései városfal belső járószintje a mai Orsolya tér alatt 2,8 m mélyen feküdt. A fürdőépülettől D-re a középkori falmaradványok valószínűen a később feltárt kora középkori égetett agyagsánc melletti, XIII-XIV. sz-i épület részei lehettek. Itt állott az 1859-ben még létezett, utóbb lebontott, nagy kerek bástya. Az égetett sánc nyomai a múlt század 2. fele óta ismeretesek; kutatása éppen az Orsolya zárda alatti feltárásunkkal egy.. ., 20 idejűén, majd azt követően is folyt. Ez körítette a várost; rácsos gere daszerkezeteit tizenegy helyen állapították meg (1959). Az Orsolyita kertben lévő római erődfalat 1963e ' ' 21 ban vágtak at - az a romai kori város védőfalának bizonyult. Erre épült a majdani középkori kőfal is. E feltárások során, amelyek tisztázták a municipium védőfalainak viszonyait a császárkori épületekhez, az is kiderült, hogy a kései korban az erődítési munkálatok során az Orsolya tér felé eső tereplejtést feltölteni igyekeztek; a már felhagyott épületbe a mindenfelé megfigyelhető nagy mennyiségű házikerámia már ekkor is bekerülhetett. Az 1954-1955. évi feltárásokkal egyidejűen folytak az egykori zárda épületében lévő iskola átépítési munkálatai is; az építés vezetőségét az I - IV. feltárt helyiségek és környezetük feltétlen fenntartására kértük. ígéretet tettek arra, hogy a pincerekeszek e részeiben 29