Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

S. Lackovits Emőke: A „szentsarok” a Fertő-menti magyar parasztszobában

rögzítettek, s német közvetítéssel Bajorországból terjedtek el, Nyugat-Dunántúlon és Közép-Dunántúl németek lakta falvaiban. A Fertő-menti üvegbúra alá helyezett, aranyozott gipsz szobrocskák előképeikhez hasonlóan Szűz Máriát, Szent Józsefet és többnyire Páduai Szent Antalt jelenítették meg. Rajtuk kívül ebben a típusban még megtalálhatók: a feszület, a Golgota a keresztre feszített Megváltóval, Máriával és Jánossal, vagy Máriával, Mária Magdalénával és János apostollal. Szent József általános népszerűségnek örvendett, mint a családi béke őrzője, s a jó halálért való közbenjáró. Legkedveltebb, minden római katolikus házbelsőben megtalálható ábrázolás volt Páduai Szent Antal szobra, akit, mint a szegények segítőjét, a bajba jutottak gyámolát, az elveszett ügyek és tárgyak felkarolóját, nyomravezetőjét, általános tisztelet és szeretet övezett, sőt, ez a mai napig elmondható. A feszület minden római katolikus házban jelen volt, s gyakori ábrázolásként jelent meg a Golgota is, amelyet nagypénteken fekete lepellel vontak be, s mellette gyertyát gyújtottak, emlékezve Krisztus megváltó kínhalálára. A keresztáldozat a keresztény ókor óta elterjedt ábrázolás volt. Parasztházakban, így területünkön is, többnyire a 18. század végi, de inkább 19-20. századi változatait lehetett megtalálni. Nem volt általános, sőt, még gyakori sem, de előfordult Jézus kínzatási jelvényeinek kisméretű, fából faragott ábrázolása is üvegbe zárva. Ezeket az un. türelemüvegeket, ha voltak, sublót tetején őrizték. Tavasztól őszig a lakásban lévő minden szobor elé igyekeztek valamilyen virágot tenni. Nagyobb számban voltak megfigyelhetők a lakásbelsőkben a szentképek, amelyek mind az első, mind a hátsó szobákban helyet kaptak. A két ablak közé, sublót fölött a tükör köré két sorban, valamint az ágyak fölé helyezték el őket, a házbelsők berendezési módjának függvényében. Ha számuk olyan nagy volt, hogy a szobák kultikus terében nem fértek el, akkor a sarokpadok fölött két sorban kerültek a falra. Ez az elrendezési mód a magyar nyelvterületen másutt is megfigyelhető, pl. Közép-Dunántúl, Duna-Tisza köze stb. Ezek a szentképek az esetek többségében Jézus Szívét, Mária szívét, a Szent Családot, őrangyalokat jelenítettek meg, de előfordult még Szent György, Szent Margit (antiochiai), árpádházi Szent Erzsébet és Szent Anna ábrázolása is. Ismeretes, hogy a hitélet kivirágzása Magyarországon a török hódoltság megszűnése és az azt követő harcok, háborúk után, döntően a 18. században következett be. Ez az időszak a nagy templomépítések korszaka, a barokk térhódítása is volt, tettekben megnyilatkozó, mély vallásossággal párosulva. Széleskörűen kiteljesedett a Mária-kultusz, a szentek és őrangyalok tisztelete, előtérbe került a szentelmények alkalmazása, elmélyültté vált a családok vallásossága, jámbor társulatok jöttek létre, általános lett a közös imádkozás, amelyben a vallásos ábrázolások jelentős szerepet játszottak. Mindezek kibontakoztatásában óriási jelentőség tulajdonítható a jezsuitáknak, de nem elhanyagolható a ferencesek és a 17 búcsújáró helyek szerepe sem. 258