Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

S. Lackovits Emőke: A „szentsarok” a Fertő-menti magyar parasztszobában

A "SZENTSAROK" A FERTŐ-MENTI MAGYAR PARASZTSZOBÁBAN A házbelsőkben - legyen az paraszti vagy polgári - leglényegesebb a bútorok, berendezési tárgyak kötetlen vagy kötött elhelyezési módja, "az az atmoszféra, az a mód, ahogyan az elhelyezésükre szolgáló helyiségekben s a helyiséget magában foglaló házban élnek az emberek..." G. Rank a paraszti térhasználattal foglalkozva nagyszámú elemzést végzett és megállapította, hogy egész Kelet-Európában a lakószoba négy funkciójú térként fogható fel, amelynek egyike, mégpedig a kemencével átellenben elhelyezkedő része, amely az asztal körül található, az ünnepélyes térrész. Elemzése nyomán Gunda Béla a magyar parasztszoba térbeosztását megvizsgálva megállapította, hogy az megegyezik a Rank által megfigyeitekkel és leírtakkal, s a tér egyik része - az asztal és környéke - a kultikus tér. A részterek jó elkülöníthetősége a gazdasági és társadalmi tényezők függvényeként, hosszú történelmi fejlődés és többszöri átalakulás eredményeként jött létre. A folyamatot K. Csilléry Klára kísérte végig, nagyszámú adatot elemezve, a magyar népi lakáskultúra kezdeteit vizsgálva. A régészeti ásatások adatai tanúsítják, hogy a korai középkorból származó veremházakban jól elkülönített belső terek figyelhetők meg, sarkos elrendezés alapján: az ülőgödör (kultikus tér) és a tűzhely (munkatér) a lakótér két ellentétes szögletébe került. Ez a magyar parasztszoba térbeosztási módjának ősformája. Itt, az ülőgödör, majd az ülőalkalmatosságokkal körülvett asztal mögötti sarokból kerültek elő az építőáldozatok . Tehát a kereszténység felvétele előtt már létezett a lakótéren belüli kultikus tér. A keresztény hitre tért magyarság a helyet, a kultikus teret megtartotta, csakhogy ide az idők folyamán a számára, ül. a család számára fontos és kedvelt szentek ábrázolásait helyezte el. A "szentsarok lakóiról", a kultikus tér kitöltéséről a 18. századtól jelentős adatok ismeretesek, amelyek alapján elmondható, hogy a magyar parasztszoba térbeosztásában általános volt a kultikus tér, azaz a "szentsarok". Ennek az elrendezéstípusnak utolsó állomása a 20. század első felének sarkosan berendezett házbelsője volt, ahol az új berendezési tárgyak elhelyezését a hagyományos, kötelezővé vált lakásrendhez igazították még ekkor. Ezt kitűnően példázta a Fertő-menti magyar községek lakásberendezési módja még az 1960-as években is. 253