Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

S. Lackovits Emőke: A „szentsarok” a Fertő-menti magyar parasztszobában

Tulajdonképpen itt is egy belső osztódással létrejött lakóházról van szó, amelybe egyetlen bejáraton lehetett bejutni, s a többi helyiség innen, belülről nyüt. A kívülf ütős kemence az ajtó közelébe került, vele átellenben, a belső térfélen a kultikus tér volt megtalálható. A Fertő-menti lakáskultúrát ez a típus uralta általánosan a 19. század második felétől a 20. század közepéig, sőt, az azt követő évtizedben is, jól elkülöníthető munkatérrel, pihenőtérrel és kultikus térrel. Ezt a sarkos elrendezést a következők jellemezték: a bejárat jobb vagy bal oldalán volt a tűzhely - központi szerepe tehát eltűnt -, a vele szemközti, átellenes sarokban pedig az asztal+sarokpad+székek együttese. Ez volt a kultikus tér is. A szabad falfelületek mellé kerültek az ágyak, ládák, kászli és a szekrények. Ha sublót (komód) is volt a bútorok között, akkor az mindég a bejárattal szemközti falfelület közepe táján kapott helyet. Többnyire ide tették, föléje a tükröt is. Ennek az elrendezési módnak egy olyan változatát is megfigyelhettük, amikor az asztal+sarokpadok együttese a tűzhely melletti sarokban, a bejárat másik oldalán kapott helyet. Ezen elrendezési módok a hátsó szobákban általánosak voltak, de előfordultak az első szobákban is. Emellett a párhuzamos elrendezés jegyeit is megtaláltuk, mégpedig olyan formában, hogy a bejárattal szemközti felület elé került a sublót, a két párhuzamos futó felület mellé pedig az ágyak, míg az asztal+sarokpadok valamelyik hátsó sarokba. Az első, vagy tisztaszobák berendezési módja többnyire centrális volt. A szoba közepén állt az asztal, a bejárat jobb vagy bal oldalán a tüzelőberendezés, a szabad felületek mellett pedig az alvásra és tárolásra szolgáló bútordarabok. A bejárattal szemközti falfelület elé a sublót vagy a. páros ágy került. Gyakori volt az átmeneti, vegyes szempontú elrendezés is, amikor a diagonális és centrális ,di párhuzamos és centrálisvagy a diagonális, centrális és párhuzamos berendezési mód jellemzőinek egy része egymással keveredve jelentkezett ugyanazon szobán belül. A lakószobákban vagy hátsó szobákban három fő teret tudtunk elkülöníteni: 1. munkatér: a tűzhely és tűzhely környéke, amelynek használata erőteljesen függött az évszakoktól és a házban élők nemétől 2. kultikus tér. a bejárattal szemközti, a tűzhellyel átellenes sarokban, az asztal+sarokpad+székek együttesénél ez volt az étkezések és vendégfogadások helye, de többnyire a "szentsarok" is, a szakrális tárgyak elhelyezésére szolgáló rész. A párhuzamos és centrális jellemzőket felmutató berendezési mód esetén ez a kultikus tér többnyire a bejárattal szemközti falfelület lett az eléje kerülő sublóttal, tükörrel. 3. hálótér, az ágyak elfoglalta felület, másképpen pihenőtér, az éjszakai, esetleg a napközbeni nyugalom helye, a gyermekágyas asszony vagy a beteg családtag helye. Adatainkat vizsgálva megállapítható, hogy a lakóterület térelosztása általánosan, a berendezés módjától függetlenül meglevő, azonban e tereknek az elhelyezkedése már a berendezési mód függvénye. Különösen figyelemreméltó a kultikus tér, a "szentsarok" , amely a szakrális tárgyaknak és a vüági ábrázolásoknak adott helyet. 254