Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Kücsán József: A Sopron, Gazda utca 23. számú lakóház építészeti vizsgálata

nek épült, a vastag koromréteg biztos lezárása érdekében. (8., 9.kép) A konyha északi és déli falán is megfigyelhetőek voltak a nagyméretű boltív indításának nyomai, de ezeket a falakat a 18. századi átépítéskor visszabontották a kőboltozat indítása, a keresztboltozat boltvállainak kialakítása miatt. Az mindenesetre bizonyos, hogy az építéskori kémény nagyobb területet fedett le mint a 18. században kialakított utódja, mert a déli falban lévő legkorábbi fűtőnyílásnak a kémény alatt kellett lennie, a 18. századi kéménynek pedig épp a határvonalán fekszik. A nyugati falon falfülke volt, ami csak a 20. századi köpenyezéskor tűnt el - került a mászókémény mögé -, közel 300 éves múltját a 8 cm vastag meszelésrétegek jelzik. (10..11. kép) A konyha északi falán a délivel azonos formájú és kialakítású fűtőnyüás volt, amit nem is építettek át, csak alaposan kitisztították a falfülkévé átalakításkor. A két fűtőnyílás oldalfalainak bélelése azonos módon és azonos téglából készült, egyező félköríves záródással, bizonyítva egykorúságukat. (12., 13. kép) A konyha padlója eredetüeg szürkészöld anyag volt, rárakva a nagyméretű lapos kemence. A kemence alapfalait 25-30 cm vastag rétegben 12-15cm átmérőjű folyami kvarc kaviccsal töltötték fel, amit homokba ágyaztak. Erre a "hőtároló" rétegre került az egysoros tégla burkolat - a kemence feneke -, ami fölé borult a kemence boltozata. A kemencefenék a padlószint fölött alig 30 centiméternyire volt, így érthető, hogy a kemence szája előtt egy 40 cm mély téglázott gödröt találunk,ami a fűtést és a kenyerek bevetését könnyítette. (14.,15.,16.kép) A hátsó szoba 25 négyzetméteres, deszkafödémes. Mestergerendája nem maradt meg, a fészkelés nyomát sem leltük fel. Három kisméretű ablaka szolgált az udvarra, északi falán a nyugati sarokban nagyméretű falfülke volt. Déli falán ismeretlen méretű, kívűlfűtős kályha állt. Eredeti padlózata nem határozható meg. A18. század első felében a házon alapos átépítési munkát végeztek. A nagy alapterületű utcai helyiséget két részre osztották, a nyugati oldalon kialakítottak egy keskeny szobát. Ennek az ablaka nyílt az utcára, bejárata a közfalon volt a legnagyobb a szoba felől. A nagyobb utcai helyiségen négy kőkeretes ablak volt, kettő az utcára, kettő az udvarra szolgált. A közfal anyaga ugyanaz a rákosi faragott építőkő, amiből a konyha boltozatai is készültek a viszonylag kisméretű szabadkéménnyel együtt. (17. kép) Ez az az építőkő, aminek megjelenéséről, a Várostorony újjáépítéséről szólva Dávidházy István említést tesz, ületve amely a Gambrinus ház keleti szárnyának földszinti, hasonló korú boltozataiban is előkerült. A közfal irányát, a konyhai főfalhoz való csatlakozását és a fűtőnyílás helyét tekintve valószínűnek látszik, hogy a két helyiséget egy kályhával fűtötték. (Padlózatára nincs biztos adatunk, mert a 20. századi hajópadló lefektetése előtt 30 m vastag salakréteget terítettek az aljzatba, az eredeti járószint bolygatásával.) Ugyanebben az időszakban a konyhát is átalakították, - mai kifejezéssel élve - "teljes födémcserét" hajtottak végre. Az építéskori, pitvar fölötti síkfödémet és a konyha belső fele fölé boruló nagyméretű szabadkéményt lebontották. A pitvar fölé a már említett faragott építőkőből csehsüveg boltozatot, a korábbi kémény terében donga boltozatot építettek egy kisebb méretű szabadkéménnyel. Az eredeti kémény a konyha felét, a 18. századi már csak a nyugati egynegyedét fedte, de a jelek szerint ez is tökéletesen ellátta feladatát, 226