Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Kücsán József: A Sopron, Gazda utca 23. számú lakóház építészeti vizsgálata

hiszen az 1987-es bontásig az egyetlen kéményemaradtalakásnak. (18. kép) Átépítették az utcai szoba kályháját is, de nem az eredeti helyére, hanem kissé nyugati irányba eltolva építették fel az új kályhát. Megváltozott természetesen a fűtőnyílás is a közfalban, a korábbi félköríves záródású nyílást befalazták, és mellette egy kifelé ívelődő szögletes füstterelőjű nyílást vágtak ül. építettek ki. (19..20. kép) Az utólagos befalazás nyomai a szoba felől is egyértelműen jelentkeztek a közfalban. (21., 22., 23. kép) A konyha északi és déli falában egyaránt megmaradtak annak a vaskos gerendának a nyomai - fészkelésének utólag befalazott üregei -, mely gerenda a rárakott szimpla faUal a konyha külső (bejárati) és belső (füsttér) légterét elválasztotta egymástól. (24.,25. kép) A konyha padlózatának feltárásakor csak egyetlen kemence nyomára bukkantunk. Feltételezhető tehát, hogyha az eredeti - 1637-ben épült - kemencét időközönként át is alakították, az átépítések mindég az első alapozás felhasználásával történtek, mert más nyomra sem a padlózatban, sem a csatlakozó nyugati falon nem leltünk. így tehát annak érvényét, amit az előzőekben a szabadkéményről mondtunk, részben a hasáb alakú, fekvő kemencére is kiterjeszthetjük, mert mint típus, több mint két és fél évszázadot szolgált - egészen a 19-20. század fordulóján történt mászókémény felépítéséig. Sem a járószintek vizsgálatánál, sem a fal, illetve vakolatkutatásnál nem leltük nyomát a konyha oldalsó falaihoz épített tűzpadkának. Valószínű tehát, hogy a kemence lapos tetejét használták tűzhelyként. Ez magyarázatul szolgál a már említett alacsony kemencealapozásra, a járószinthez közeli kemencefenékre. A hátsó, udvari szobát kissé érintette az átalakítás. Bejárata, ablakainak helye és mérete nem változott, egyedül a falkorona csekély magasítása bizonyos a 18.századi átépítés nyomán. A következő megfogható átalakítás - a felhasznált téglákból következtetve - 18-19. század fordulóján mehetett végbe, de jóval kevesebb változtatással járt, mint az előzőekben ismertetett. Az utcai szoba 18. században épített É-D irányú közfalát kibontották. A szobán lévő korábbi öt ablakból kettőt, az ÉK-i és DNy-i sarkokban lévőket megszüntették, falfülkévé (vakablakká) alakítva át őket. (26-33. kép) A jelek szerint a konyha 19. század folyamán nem változott. A udvari - hátsó - szoba alapterületét lecsökkentették, az ÉK-i sarkában levő ablakot kibontották és 170 cm széles pincelejárót nyitottak az udvar felől a hátsó szoba alatti pincébe. (A szóban forgó pince bizonyíthatóan nem a házzal egy időben épült, valamikor később, talán a 17. századi átalakítás alkalmával - a felhasznált építőanyag erre utalt. De mert a pincét nem bontották ki, hanem a telken felépített új ház pincéjeként továbbra is is használják - ráépítették az új lakást -, a szükséges feltárásokat nem tudtuk elvégezni.) A ház utolsó átalakítását, mely a homlokzatokat és a belső tereket is érintette s az épület képét a bontásig meghatározta, a 20. század elején végezték. A ház korábbi kisméretű kőkeretes ablakait kibontották, a nyílásokat egyes helyeken befalazták, más helyeken kiszélesítve azokat új ablakokat építettek be. (34. kép) Az utcai szobára pl. a kezdeti öt, későbbi három kicsi ablak helyett egy dupla, négyszárnyas ablakot tettek, a hátsó szobára a két kicsi ablak helyett egy háromszárnyas került. (35., 36. kép) Ekkor cserélték ki a korábbi padlózatokat, a két szobában vastag salakterítésre hajópadlót fektettek, a konyhát nagy227