Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Kücsán József: A Sopron, Gazda utca 23. számú lakóház építészeti vizsgálata

Köztudott, hogy Sopron az ország régészetileg, várostörténetileg, építészettörténetileg egyik legjobban feltárt és ismert városa. Az 1950-es évektől napjainkig tartó rendszeres kutatások eredményeként a belváros szinte valamennyi házát, a történeti külváros számos nagyobb épületét feltárták, dokumentálták már az OMF szakembereiA külvárosok falusias házai nem jelentettek kihívást a művészettörténészeknek, építészeknek, mert mint Dávid Ferenc, a kutatás irányítója írta: "... nem várhatunk túlságosan sokat a Szt. Mihály utcától keletre eső városrésztől, ahol az épületek többsége oly kevéssé komplikált maradt, s oly kisléptékű, hogy szükség szerinti cseréje nem ütközött soha akadályba." A csekély eredménnyel kecsegtető külvárosi házak szakszerű építészeti kutatásának fő akadálya mégis az, hogy magántulajdonban vannak és nem egyedi, csak városképi védettséget élvez2 nek, a feltárás kizárólag a tulajdonos jóindulatától függ. Az általunk kutatott Gazda u. 23. számú épület a mestergerenda szerint 1637-ben épült, szoba - konyha - szoba beosztásban. A legkorábbi ábrázolásokon, Michael Zacharias 1700-as városképén (1. kép) és a Soproni Állami Levéltár egy 18. századra meghatározott kéziratos térképén (2. kép) az épület már látható. A metszeten meglehetősen sematikusan, ami az üyen művek sajátja, a térképen viszont jól látszanak az épület körvonalai, a környező házak és melléképületek, illetve a telekviszonyok. Szerencsés körülményeknek köszönhetően a 350 éves házat alaprajzilag nem változtatták meg története során. Bár több átalakítás nyomára leltünk, ezek egyike sem volt olyan mértékű, hogy a megelőző állapotokat teljesen eltűntette, vagy a rekonstruálhatatlanságig megváltoztatta, elfedte volna, kivéve talán a két szoba padlózatának 19. századi cseréjét. A feltárás eredményeként a ház építéskori állapota a következőképpen rekonstruálható: A három helyiséges ház keskeny telken, a telek mélységében elnyúlva, az utcavonalra épült. Az utcára három, az udvarra hat kisméretű kőkeretes ablaka és egy konyhai bejárata nyüt. (3.,4. kép) A 26 négyzetméteres utcai helyiséget öt ablak világította meg, három az utca, kettő az udvar felől, bejárata a konyhából nyílt. A szobát kívülfűtős kályhával fűtötték, a fűtőnyílás felében átépítve megvan a konyha déli falában. (5. kép) A szoba deszkafödémének gerendáit a megszokottal ellentétben a ház gerincvonalára merőlegesen elhelyezett mestergerenda erősítette. Padlózata ismeretlen anyagú. A konyha 16 négyzetméteres, egy ablak világította meg, mellette volt a lakás bejárata. A pitvar födémanyagát nem ismerjük, de a falban a magasítás és a boltozatok felépítése után is megmaradt egy korhadt, részben elszenesedett sárgerenda, ami valószínűvé teszi, hogy sík deszkafödém borította. (6. kép) A konyha nyugati, belső fele fölé az építéskor nagyméretű, a paraszti építkezésből ismert szabadkémény borult. A nyugati falon megmaradt ennek a kéménynek a tartó boltíve, ami élesen megkülönböztethető a vegyesfalazatú főfaltól, szélesebb is annál, építőanyaga jó minőségű, az eredeti falban is megtalálható tégla volt. (7. kép) Ezt a boltozatot az idők folyamán kétszer is aláfalazták. Először a 18. századi kisebb szabadkémény építésekor - nyilván erősítés céljával - másodszor a 20. század elején, a mászókémény építésekor. Elképzelhető, hogy a második falazat köpenyezés225 \