Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Enyzöl Imre: A Hansági Múzeum céhpecsétjei

szintén nyolcszögletes - domborodó és vonalszerű szegélyes - díszt alakítottak ki. Lapjának kívül kettős vonalgyűrűjében - a kisebb pecséttel szinte megegyező - német körirat olvasható. Belül öt - egy vonalban álló - glóriás alak (védőszent) áll, kezükben az építő mesterség szerszámaival (mérőléc, derékszög, körző, függőón, kötélzet?). Előttük háromosztatú kőposztamensen kereszt látható. Felül évszám, amit az apátság jelképe oszt ketté. Ez barokkrámás, tojásdad pajzs mantovai formájú kereszttel, melynek középpontjában két ujját felemelő kéz van. A pajzs takarója - apát- süveges fő, pásztorbottal és szárnyakkal - belenyúlik a szöveg körszalagjába. A császárkőbányai kőművesek és kőfaragók kisebb pecsétje (Függ. 12., 1 l.kép) szintén nyolcszögesített nyelű hasáb. A nyak felett a domborodó díszítést két szögletes (pálcika forma) fogja közre. Szintén nyolcszögű, lágy élekkel hajlik a fejre, amire finom réz nyomólapot erősítettek. Mesteri vésete - a megegyező dátum ellenére - eltér a másik dúcétól, de a tönkök kiképzése, az alkalmazott betüformák és az ismétlődő motívumok egyazon vésnökre vallanak. A kisebb pecsét köriratát pontsoros keret övezi kívül. Esztétikusan szerkesztett, három ovális pajzsot tartalmazó lapábráját levélkeret fogja össze. Közülük a legkisebb, az egyedülálló, ábrázolja a - már az előzőben leírt - keresztet. A két alsó pajzsba párosával kerültek be a szakma szerszámai: faragóbárd, kőműveskalapács, illetve körző és derékszög. CPH (=CÉH) feliratú ács mesterbélyegző (Függ. 16., 12.kép) a legkisebb leírt darab. Oldalt - a könnyebb kézbe foghatóság miatt - homorított, átfúrt, fülszerű nyélnyúlvánnyal készült. Az igénytelen megmunkálású réz pecsételő valószínűleg a múlt század középső harmadából származik. Vékony, néhol már elkopott, betöredezett körvonal övezi a betűket és három szerszámot (vésőcsákány, derékszög, szekerce) ábrázoló lapját. Tulajdonosát nem ismerjük, vélhetően nyugatmagyarországi céh lehetett. IV. Vas- és fémipar A magyaróvári kovács és bognár céh pecsétje (Függ. 1., 13. kép) a legkorábbi (1614-es) évszámmal ellátott, egyben a legvaskosabb darab. Szétvert tönkje enyhén nyolcszögesített, lefelé szélesedik kissé, ellentétben a császárkőbányaiakkal. A hasáb aljában lévő ék alakú bevágásba rögzítették (szándékuk ellenére kissé asszimmetrikusan és utólag) a sárgaréz verőfej nyélnyúlványát. A kétágú levélgyűrűn belül a (német nyelvű) köriratot vastagabb, kívül vékony vonalgyűrű határolja. A szárnyaktól övezett angyalfej alatt két szimmetrikus kerektalpú pajzs látható, kocsikerék ül. patkó rajzolatával. A patkó szára között a szeget is felfedezhetjük, amely a patkó rögzítésére szolgált. A patkolókovács és a kerékgyártó szakma elterjedt és kifejező motívumai színvonalasan jelennek meg. Az alul szabadon maradt részre beütött évszám a céh létezésének első bizonyítéka, mert első szabályzatuk 17 több más helyi társuláséhoz hasonlóan - csak az 1638. évből maradt ránk. A magyaróvári asztalos, kulcskészítő, puskaműves és sarkantyús mesterek typáriuma (Függ. 10., 14.kép) a fémes szakmák túlsúlya következtében került ebbe a csoportba. A 210