Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Enyzöl Imre: A Hansági Múzeum céhpecsétjei

typárium használóinak környékbeli lakhelyét is legfeljebb valószínűsíteni tudjuk, nem végezhetünk további pontosítást. Vélhetőleg katonai megrendelésre termelő csoportról van szó, amely elég tehetős és szervezett volt ahhoz, hogy - külön nyomólap nélküli - színvonalas pecsétet csináltasson. Lébényi (csizmadia ?) céhpecsét, (Függ. 9., 8. kép) amely elütő a többi gyűjteménybeli darabtól. Vágott élű (nyolcszögesített) négyzetes hasáb, kiszélesedő fején ívelt élekkel, végétől egy ujjnyira átfúrva. Sárgaréz verőfeje ellipszis alakú. Mintázata és felirata egyaránt sajátos. Kívül vastagabb, belül vékony sima vonalgyűrűk szegélyezik. Benne kisméretű musta (?) található; alatta lineáris betűkkel: Libinyi Céh 1716. (Az összes felirat nagybetűs, un. antikvás a pecséteken.) Talán tartalék vagy próbavéset céljára készült, esetleg egy elszakadt csoportnak. Ez azért valószínűsíthető, mivel a csizmadiák céhirata megőrizte a - szabadon álló bicskát és mustát ábrázoló - piros, kitűnő tartású pecsétlenyomatát. Szintén sajátos darab a másik csizmadia céhpecsét. (Függ. 14., 9. kép). Helyi származását arra a tényre alapozhatjuk, hogy a helyi levéltárból került a múzeum birtokába. Sárgarézből esztergályozták, nincs külön nyomólapja. Négyszögletes nyélcsonkja mutatja, hogy - a múlt század szokásának megfelelően - fagombával használhatták. Nyaka felett szélesebb sima sávot körítő harántolt vonalperem gyűrűi vannak. Verőfelülete kopott, egyszerű körvonal szegi. Ábrája osztrák kétfejű sas, karddal és országalmával; a megemelt koronája alatt, a sasok torkánál magyar korona, amely csizmát ábrázoló pajzson foglal helyet. A pajzs csücsköstalpú, bár a keretező párosan beütött karikák kerek talpat mintáznak. A csizma sarkantyús (magyar), forgója nem látszik. A klasszicizáló dúc körirata magyar nyelvű: KÖZÖNSÉGES CÉHNEK PECSÉTJE. 1847. A "közönséges" szó itt a "nemes"sel szembeállítva értendő. UJ. Fa- és építőipar Sajnos a megye céhes központjainak a XVILszázadtól iratokból ismert szervezeteinek tárgyi anyaga gyakorlatilag hiányzik a gyűjteményből, s mindössze egy szervezet typáriummal is azonosított. A mosonkőbányai, elterjedtebb nevén császárkőbányai kőművesek és kőfaragók társasága jelentős - a település szinte egészét összefogó - szervezet volt a késői középkorban. A Lajta-hegységben található község első birtokosáról (a szentkereszti apátságról) kapta a pecséten feltüntetett korábbi nevét. (A szentkereszti, németül: heiligenkreuz-i apátság a XIJJ. századtól jelentős birtokokkal rendelkezett Mosón megyében.) A helység ma az ausztriai Burgenland tartományban található Kaisersteinbruch néven. A korábbi előzményekkel rendelkező szervezet első királyi privilégimát az ELTE kézirattárában őrzik 1714bői.

16 A császárkőbányai kőművesek és kőfaragók nagyobb pecsétnyomója (Függ. 11., 10. kép) teljes egészében vasból készült, vaskos, vágott élű négyszögletes hasáb, 41 mm-es fejátmérője a legnagyobb a gyűjteményben. A tönk 8 ívelt éllel hajlik a fejre. Nyaka felett 209