Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Enyzöl Imre: A Hansági Múzeum céhpecsétjei

célos mellalakkal díszített háromnyílású sisakot. A címer érdekessége, hogy még a lovagi udvariasság szabályainak is megfelel, ugyanis lenyomatán a címeralak, a sisak és az oromdísz egyaránt jobbra néznek. A Mosón megyében élő molnárok pecsétnyomója (Függ. 6., 6. kép) hosszú, vágott élű hasáb, ovális fejjel. Eredetileg kúpos végét a használat során belapították. A nyolcszögesített vasszár lefelé igen enyhén vékonyodik és szabályos "gallérral" megy át az ívelt fejbe, amelyre ezüst nyomólapot forrasztottak. A finom vésetet ovális levélszegély foglalja keretbe. Alul és felül megszakított német nyelvű felirata, kívül enyhe vonaldísszel, belül pontsorral szegélyezett. A Madonna alakja tölti ki a belső részt, díszítőkerettel, pajzson állva. A kisméretű (kerektalpú) pajzsban malombeli fogazott nagykerék látható. Az aprólékos "Patrona Hungáriáé" ábrázoláson jobbjában jogart, baljában az áldásosztó kisdedet tartó glóriás, koronás Mária a molnárok és pékek védőszentje, aki más céhes hazai és külföldi ábrázolásokon is feltűnik. A vonalakból, háromszögekből és lombszerű alakokból álló minták sajátos "mondorlát" kölcsönöznek a "Napba öltözött asszony"-nak. Lábai két oldalán olvasható az évszám (1673), ami a fennmaradt kiváltságlevél dátumával megegyezik. 10 II. Bőrfeldolgozó ipar A nyersbőr készítéstóla finom bőrműves szakmáig számos céhről maradtak ránk adatok. A legkorábbiak az óvári vargák és tímárok 1638-ban keletkezett és a nyereg- és szíjgyártók 1640-ből származó alapszabályai. (Rajkán, Lebenyben, Köpcsényben, Boldogasszonyban, Nezsiderben, Oroszváron, tehát gyakorlatilag valamennyi céhes központban 12 volt lábbelikészítő társaság.) A legszebb ismert megyebeli bőrös céhpecsét a magyaróvári csizmadiáké. Az egyben legkorábbi (1638-ból származó) vésésű dúc jelenleg a győri Xántus János Múzeumban ta13 lálható, Szabó Péter korábban már publikálta. A négy monogramot (VA, GM, PA, FF) tartalmazó, a társulat lakatos, szíjgyártó, nyerges és csiszár mestereket jelképező pecsételő (Függ. 5., 7. kép) a vasiparos dúcokhoz is besorolható. A sárgaréz fej elvesztette lapos nyélnyúlványát, maradék néhány milliméteres darabján ütések nyoma látható. A háromosztatú levélgyűrűt belül vékony vonal szegélyezi. A barokkrámás kerek talpú pajzsot a négy monogram, valamint az 1647-es évszám veszi körbe. A pajzs négy részre van osztva heraldikusan. A mesterek szakmáit a szimbolika adja tudtunkra. A készítőnek még arra is volt gondja, hogy a lenyomat (polgári) "heroldalakjai", nevezetesen - VA lakatos szakmáját jelképező - lófarkas kopja és pajzs, valamint a - PA mesterségét kifejező - nyereg a heraldikai udvariasság szabályainak megfeleljenek. A megmaradt negyedek ábrái közül a fejhám GM szíjgyártót, a négy keresztbe tett kard FF csiszárt szimbolizálja. A mesterek tevékenysége szorosan kapcsolódott egymáshoz, ezért hozhatták létre a társulást. A magyaróvári nyerges és szíjgyártó céh 1640-ben vette át a nagyszombatiak szabályzatát. Mivel a céhről névsor nem került elő és a meglévő 208