Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Domonkos Ottó: A győri céhes takácsokról

A GYŐRI CÉHES TAKÁCSOKRÓL A magyarországi nagy céhes régiók kialakulásának vázlatát fogalmaztam meg a Magyar Néprajz III. Kézművesség kötetében. A középkortól folyamatosan követhető a pozsonyi, nagyszebeni, kolozsvári, kassai, besztercebányai és budai takácsok fő céheinek kisugárzó, szervező hatása a városaiktól kapott kiváltságlevelek kölcsönzésével, a vidéki mesterek felvételével, filiális céhek létrehozásával, érdekterületeik bővülése figyelhető meg, vetíthető térképre. Természetesen ezeken a nagy régiókon belül pl. a királyi városok, később a földesúri birtokközpontok önállóan is adtak ki céhszabályzatokat, nem függve pl. a pozsonyi takácscéhtől, majd maguk is vonzáskörzetet alakítottak ki szűkebb, tágabb körzetükben. Sok esetet ismerünk azonban arra vonatkozóan, hogy az újonnan szerveződő céh a nagy központoktól kért céhlevél-másolatot, amit azután vagy változatlanul, vagy némi bővítéssel a városi tanács, vagy a földesúr erősített meg. Ezek a kölcsönzések nem egyszerűen a két céh megegyezésével zajlottak le, hanem a kölcsönző saját fennhatóságának engedélyét kérte ehhez, amit a másolatok hitelességét igazoló záradékokba, vagy bevezető szakaszokban ki is emeltek. Bizonyosra vehető, hogy fizettek e jóindulatért, vagy pedig filiális kötöttséget vállaltak az "anyacéh"-vel, a "főcéh"-vel szemben. A pozsonyi főcéh ilyen kölcsönzéseinek időben változó típusait ismerjük. így pl. a 16-17. században a városi tanács engedélyével és megerősítésével másolatokat adtak ki önálló céhek létrejöttéhez; másolatot adtak olyan mezővárosoknak, ahol nagyobb számú takács működött, hogy e szabályok szerint éljenek, de a szabályzatot másnak nem engedték továbbadni; majd az 1712es uj szabályzatuk alapján filiális céheket hoztak létre. A győri takácscéh iratai is hasonló folyamatot bizonyítanak a 16. század végétől kezdődően. Győr középkori céheit szétzilálta az 1583-1588 közötti török megszállás. Az újjászerveződés kezdetben a katonai igények kielégítését szolgálta, sőt a vargák és takácsok esetében talán katonai céhekről is lehet beszélni. A végvárak főkapitányságának kiépülésével növekedett a katonaság létszáma, a tisztikar és hivatalaik mérete megnőtt, sőt a végvidékek nemessége, egyházi vezetői is Győrbe húzódtak, vagy itt is tartottak fenn házat, szállást. Azonban Győrnek nemcsak katonai jelentősége nőtt meg, hanem régi kereskedelmi központ jellege is megerősödött szárazon és vízen egyaránt. 172