Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Enzsöl Imre–Lővei Pál: A magyaróvári volt uradalmi malom és sörgyár építéstörténete az írott adatok és a helyszíni kutatás alapján

riai gyára szállította. (Marko János - az általa átnézett üzleti könyvek alapján, amelyek a jelen kutatás számára már nem voltak hozzáférhetők - leírta, hogy 1848-ban Bodmer Henrik zürichi cégétől szitaselymet rendeltek, 1846 óta pedig a malomban páternosztereket alkalmaztak.) Az 1845 nyarán kezdődött munkákat az uradalom vezetősége irányította. Az eddig a folyó mindkét partján álló épületszárnyakat egy "hídépülettel" összekötötték, miáltal egységes épülettömb jött létre. A malomnak ekkor (is) 12 őrlőköve volt, mindkét oldalon 6-6. Ezeket a jobb oldali épületrészben egy nagy vízikerék hajtotta meg, a bal oldaliban pedig két kisebb, amelyek közül az egyik már vízszintes síkban (turbinaszerüen) működött. Az építkezések eredményeként létrejött impozáns létesítményt egy 1852-ből származó kőnyomat mutatja be. (12-13. kép) Ezen megfigyelhető a háromszintes magtár és a kétszintes malomépület is, a homlokzatok vakolatarchitektúrájának vázlatos jelzésével együtt. Minden valószínűség szerint ekkor hozták rendbe a járulékos épületeket is. A Cserháti S. utcai tiszti lakóházról került a múzeumba egy 1847-ből származó, az akkori tulajdonos Albrecht főherceg nevével ellátott vastábla , amely az épület bontásakor az 1602-es kőtábla alatt volt a keleti homlokzat közepén, a középső ablaksor fölött. Ekkor építhették az épület felső szintjét. Valamikor 1852 előtt épült a magtár meghosszabbításában kelet felől az a lakóépület, amelyet 1972-ben bontottak le, és amelynek háromemeletes tömbjét az 1852-es nyomat már mutatja. Megépülte előtt a magtár keleti homlokzatára még felhordtak azt az új vakolatot, amely talán az 1845. évi építkezésekhez kapcsolható. Az eddigi bérmalom 1846-tól kereskedelmi jellegűvé alakult , ugyanebben az évben I. (V.) Ferdinánd magyar nyelvű oklevélben engedélyezte a pozsonyi váltótörvényszék előtt a hangzatos "Magyaróvári Főhercegi Uradalmi Malom" néven történő bejegyzését. A malmot 1857-ben látták el 90 lóerős gőzgéppel, s ettől kezdve technikai fejlődése a 20. század első harmadáig rendkívül gyors volt. 1857-ben készült el Magyaróvár első kataszteri térképe, amely a maihoz már igen hasonló alaprajzot mutat. A Deák Ferenc tér felé néző irodahelységek és a magtár ekkorra már összeépült, csak a sörfőző állt még külön ettől az együttestől. A főző Sörház utcai szárnya a Lajta irányában hosszabbnak tűnik az előző (1821. évi) ábrázoláson mutatottnál, ez a 19. századi keleti toldás a falakon és a fedélszéken ma is jól érzékelhető; az újabb épület is középpillér-soros, impozáns pince-alagsort kapott. (A dualizmus időszakából már viszonylag nagy mennyiségű termelési, felszerelési adat 70 van, hála az évenként kibocsátott statisztikák megmaradt darabjainak; ezeket érdemes lenne egyszer külön elemezni. Sajnálatos módon építési dokumentációk tekintetében kevésbé optimális a helyzet.) Egy 1880 körül készült kéziratos térképen a sörházi és a malomépületek még mindig 71 ' különállóként szerepelnek, a köztük levő térrész valójában csak egy kapuáthajtónyi szélességű volt. A malmot, amelyet 1883-ban két és fél emelettel kibővítettek, új gépekkel látták el. 146