Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Néma Sándor: Adalékok a Győr megyei szőlőhegyi (hegybeli) települések kialakulásához az 1700-as évektől 1828-ig

Az eddig elmondottakhoz hasonlóan nem tisztázott a szőlőhegy fogalma sem. Az 1550. évi 36. törvénycikkely már foglalkozott a szőlőheggyel - bár a fogalmát nem határozta meg. Engedélyezte viszont a jobbágyoknak, hogy a szőlőhegyen termett boraikat Szent Mihály napjától Szent György napjáig mérhessék. A szőlőhegy kritériumait csak az 1836-os 6. törvény 3. paragrafusa fogalmazta meg, meghagyva a bormérés jogát a hegyen földdel rendelkezőknek, az előbb említett terminuson belül. A törvény szerint tehát: szőlőhegynek minősült a földesúrral nyilvános megegyezés alapján létrejött szőlős "...és a melyekből a Földes-úr eddig kilenczedet, vagy e helyett tizedet, vagy hegyvámot, vagy ezzel felérő bért szedett; mert a szőlővesszőkkel beültetett egyéb földek, mellyek e tekintetek alá nem jönn nek, nem szőlőhegyek, hanem csak kertek sorába számitandók''. A törvény vagy szokásjog ellenére a földesurak, illetve tiszttartóik jól felfogott érdekükben igyekeztek az új szőlőhegy (vagy ez esetben szőlőskert ?) kialakulásáról kötött contractusban a bormérés jogát korlátozni, általában Szent Mihály napjától karácsony napjáig. Az idézett törvény szövege teszi lehetővé, hogy például Vályi András Győr megyében Pátka(Sokorópátka) és Ság(Győrság) esetében szőlőhegyről, míg Barátnál (Győrújbarát) 0 szőlőskertről beszél. Fényes Elek viszont Gyarmatot, Felpécet, Kispécet (Kajárpéc), Pátkát (Sokorópátka), Szent Mártont (Pannonhalma), Kisbarátot (Győrújbarát), Nagybarátot (Győrújbarát) szőlőheggyel, Ménfőt (Ménfőcsanak) és Bőnyt viszont szőlőskerttel rendelkező településnek . 9 nevezi. A jelen írás a hegybéli település létrejöttével, kialakulásával foglalkozik, eltekint a fenti fogalmi meghatározásoktól, a bormérés jogától. Annál is inkább, mivel a hegyközség kifejezés is kettős jelentésben él a szakirodalomban: az egyik szerint a szőlőhegyen birtokos szőlősgazdák önkormányzati szervezetét, míg a másik változat szőlőhegyi települést ért rajta. A továbbiakban az Égető Melinda által javasolt terminológia alapján: a szőlőhegyi önkormányzatra a helybéli helység, hegység és szőlőhegy, a szőlőhegyi településre pedig a hegybéli település, hegybéli szórvány kifejezéseket használjuk. A szőlőtermelő falvak száma a következőképpen alakult vizsgálódásunk időszakában. Győr vármegyében a hódoltság, a pusztító 1683-as török hadjárat után hat évvel az alábbi promontoriumokról emlékezett meg a vármegyei jegyzőkönyv: ( a Győr városához tartozó Szabadheggyel a jelen írás nem foglalkozik ) Nyúl, Nagybaráti (Győrújbarát), Kisbaráti (Győrújbarát), Écs, Szehtmárton (Pannonhalma), Pázmánd (Pázmándfalu), Táp, Nyalka, Ság (Győrság), Kispéc (Kajárpéc), Felpéc, Kajár (Kajárpéc), Ménfőcsanak, Szemere (Győrszemere) és Ravazd. 12 Az 1720-as évekre a szőlőtermelő falvak sora Tápszentmiklóssal gyarapodott. Az 1750-5l-es adóösszeírásban már a következő falvakban írtak össze szőlőföldet, s külön jelölik a lakott hegyeket:Táp, Táp szőlőhegy, Szentmiklós (Tápszentmiklós), Nyalka, Pázmánd (Pázmándfalu), Pázmánd szőlőhegy, Ság (Győrság) Promontorium, Szent Márton (Pannonhalma) mezőváros, - s ezen belül még külön feltüntették az alábbiakat: Alsó- sző127