Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Dominkovits Péter: A Neuhold család tóközi birtoklásáról

Sövényházán az uradalmi épületek közelében közepes minőségű, évi 40 akó bort adó uradalmi szőlő feküdt. Ez már a faluban a második telepítés lehetett, hisz az 1768-as úrbéri investigatio csak leromlott állapotú, pusztult szőlőbirtokról tudósít. A megyei szőlőterület legészakibb pontján, Sövényházán, a Neuholdok szőlőtelepítéséről Vályi András is megemlékezett, de Horváth János 1820-as évek elején készített tóközi ismertetése már nem tud róla. Itt volt a gyümölcsöskert is, s ennek közelében, egy másik kertben pillangósokat, s közöttük lóherét is termesztettek. Bár ez a tény - miként Vályi állatállományról tett megjegyzése is - a mezőgazdaság korszerűsítő törekvéseire felfigyelő birtokosra mutat, az uradalom gazdálkodása - a földrajzi körülményektől is meghatározva a szántóföldi növénytermesztésen, szénagazdálkodáson, állattartáson alapult. Szapud pusztán egy juhászház, egy hosszúkás, náddal fedett, több mint 1000 birka befogadására alkalmas csűr, és egy kb. 100 marhára méretezett istálló állt. A Bécsbe irányuló marhakereskedelembe bekapcsolódott győri mészárosokból álló Schöpf "compánia" az állatok felerősítésére nemcsak Győr környéki legelőket bérelt, hanem e sövényházi puszta 23 egy részét is. Az uradalmi jövedelmeket kocsma és mészárszék gyarapította. Az előbbi kúpos cserepekkel (imbricibus) volt fedve, a szoba, konyha, kamra beosztás mellett ivóból, két másik, a vendégeknek fenntartott szobából állt, s két istálló tartozott hozzá. A Neuhold család az uradalmat már hosszabb ideje árendáltatta. A vizsgálat szerint maguk a bérleti díjnál többet nem tudnának kigazdálkodni. Az 1808-as bérleti szerződés OA szerint 20 000 ft volt ez az összeg. A földesúri jövedelmek ágazati megoszlásáról sajnos nem tudunk képet adni. Jobb forrásadottságú más megyei középbirtokok esetén, mint pl. Zalában a kehidai, söjtöri, kustyáni Deák birtokok 1835. évi kimutatása szerint az összjövedelem 42 %-a úrbéri eredetű, míg 41 % körüli volt a majorsági jövedelem. A fejlettebb, nagyobb, más struktúrájú Somogy megyei Schmiedegg és Gyulai Gaál birtokokat tanulmányozó Szaszkó István átlagosan 80 %-ban adta meg az általa vizsgált uradalmak majorsági jövedelmeinek arányát. Ez 25 Zemplén megyében 1834-ben 45-49 % körül mozgott. Az összeírásunkból látható birtok arányok, s az úrbéres panaszok indokolják, hogy a Somogy megyei példával szemben itt a zalai, zempléni adatokhoz jobban közelítő arányokat feltételezzünk. Ennek szemmeltartásával célszerűnek véljük, hogy az úrbéres szolgáltatások alapját nyújtó sövényházi úrbéres lakosságról is pár szót szóljunk. Sövényháza a színmagyar Tóköz egyetlen német telepes községe. 1704-es pusztulása után 1715-ben telepítette be a győri jezsuita kollégium, és az 1716. évi szerződéssel a job27 bágyi kötelességeket a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig szabályozta. A II. Józsefkori népszámlálás 113 házzal, 708 lakossal adta meg Sövényházát, mely a Tóköz Kóny után második legnagyobb települése. 1828-1829-re ezek az adatok 50 %-kal nőttek; ekkor 151 28 házban 1062, döntő többségében katolikus lakost írtak össze. Az 1768. ápr. 7-én kiállított urbárium szerint 40 telkes jobbágy, 19 házas és 9 hazátlan zsellér család lakott a községben. Az úrbéres állapotuk szerinti rétegződésükre érdemes egy pillantást vetnünk, 111