Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)
Timaffy László köszöntése
szívesen látott vendége volt az ismeretterjesztő rendezvényeknek, felejthetetlenek azok a műsorai, amelyeket adatközlői segítségével a szigetközi, kisalföldi néphagyományból állított össze oly módon, hogy a bemutató kórus, játszócsoport, táncegyüttes saját maga tradícióját elevenítette és jelenítette meg. Hatalmas hely- és valóságismerete hozzá tudta segíteni ahhoz, hogy bármilyen feladatot kapott, bármilyen kihívással kellett szembenéznie az első kezdő, kiinduló lépéseket önállóan saját tapasztalatai alapján megtehette. Ezt követően tanulmányozta a korábbi szakirodalmat, fogott hozzá a szakarchívumok búvár lásához. Ilyen módon dolgozatai, tanulmányai mindig szerves folytatásai lehettek a korábbi nemzedékek feltáró, elemző munkájának. Nagyon nagy kár, hogy Timaffy Lászlót sorsának 1948 utáni mostohasága, 1956 és 1960 közötti megpróbáltatásai lehetetlenné tették a néprajzi közéletben való aktív részvételét. Nem vehetett részt abban a szervezeti, módszertani megújulásban, ami a kedvezőtlen politikatörténeti viszonyok ellenére mégiscsak lezajlott ebben a korszakban. A hazai etnográfia ebben a periódusban nyitott a történettudomány irányába, sok mindent elkövettek a szaktudomány vezetői azért, hogy adaptálják különféle társadalomtudományi disciplinák módszeri eredményeit. Azért is sajnáljuk, hogy nem kaphatott munkahelyet egyik múzeumunkban sem, mert miközben a nagyobb vállalkozásokat már kutató munkaközösségek végezték, Timaffy Lászlónak mindig magányosan, elszigetelten kellett dolgoznia. Igaz, becsülettel állta a versenyt, de bizonyosan hatékonyabban tevékenykedhetett volna, ha nem magányosan folytatja pótolhatatlan munkáját. Ma már az is bizonyos, hogy sok olyan időszerű értékmentő munka várt volna a táj múzeumaira, amit leginkább ő végezhetett volna el. Tanulmányai, dolgozatai bizonyítják, e feladatokkal eredményesen birkózhatott volna meg. 0 - sajnos - erre nem vállalkozhatott, más pedig nem állt rendelkezésre. Timaffy László tudományos munkássága - amint arra már utaltunk - nélkülözhetetlen a Kisalföld módszeres megismerése szempontjából. A magyar nyelvterület északnyugati mátyusföldi, csallóközi, szigetközi, rábaközi része beható elemzése nélkül lehetetlen a magyar népi kultúra közép- és újkori fejlődését tisztázni, lehetetlen feldolgozni a magyarság középeurópai interetnikus kapcsolatrendszerét. Domonkos Ottótól, Bárdossy Jánoson, Kisbán Eszteren, Horváth Terézián át sokan kaptunk indíttatást, hogy dolgozzunk e problémakörön. (Valamennyiünket Tálasi István akadémikus, egykori professzorunk ösztönzött e feladatra). Minden elszánás kevés volt ahhoz, hogy folyamatosan teljesíthessük missziónkat, mivel a körülmények mostohasága miatt feladatainkhoz hiányoztak a kellő feltételek, elemi adottságok. Timaffy László szívós kitartása, állandó jelenléte, tájhoz kötődése szerencsére a sors mostohasága ellenére is sok mindent pótolt. Tudománytörténetileg éppen ezért nem lehet eléggé értékelni kitartó hűségét, szívós következetességét. Hiszen, sokunkat helyettesített, helyettünk is elvégzett olyan feladatokat, amelyeket a meg nem ismétlődő történelmi pillanat felkínált. 10
