Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Timaffy László köszöntése

Timaffy László tudományos tevékenységében, kutatói életművében a legkiemelkedőbb talán a különleges sokoldalúság, tematikai gazdagság és az, hogy nagyon sok olyan jelenséget, témát rögzített, amely a magyar nyelvterület más pontjain évtizedekkel vagy nemzedékekkel korábban elenyésztek, feledésbe merültek. Elég önálló köteteit, a ma már klasszikusnak számító Szigetközt bemutató könyvét kézbe venni, vagy az Arrabona régi köteteit kell csak fellapozni. A táj jól felkészült, polihisztori vénával rendelkező tudósa áll előttünk, aki egyaránt otthon van az anyagi kultúra világában (aranyászat, ártéri pásztorkodás, fogatolás, kisipari tevékenység stb. témákra hivatkozhatunk), de behatóan ismeri a helyi társadalom viszonyait és a helyi gazdasági szervezet átalakulását, s mindazt ami ebből a szokások és a rítusok világában lecsapódik. Nem hiányoznak színképéből a folklorisztikus témák sem, essék szó akár a népdalról, a táncról vagy a temetés rendjéről. Ezek a jelenségek nála nem atomisztikusak, hanem, amint a könyvei bizonyítják, nagylélegzetű összefüggésrendszerek elidegeníthetetlen részei, és e rendszerek belső törvényeit éppen a kisebb jelenségek titkai, tanulságai alapján fejtette meg. Leírásai, anyagbemutatásai nem csak a puszta tárgytörténet okán maradandó értékek. Bármiről szólt Timaffy László, mindig az embert, az emberi történést ragadta meg, s az emberin keresztül mindig a táj és a haza népét is jellemezte, mondandója mindig a közösségről, a közösségiről is szólt. Tanulmányai, írásai mindig felvillantották az emberi történések belső szépségeit, helylyel közzel a romantikáját. Tudományos prózájának éppen az emberi dimenziója, belsőleg igazolható romantikája révén felejthetetlen. Szellemi, gondolati és nyelvi ereje sodrása, hevülete van. Könyveit ez irodalmilag is becsessé teszi, olvasói természetesen azonosulnak Timaffy László értékválasztásával, rávezeti az érdeklődőket az általa feltárt jelenségek belső szépségeire, a jelenségek mögötti emberi erőfeszítések értékeinek becsülésére. írásai olykor Györffy István, Kiss Lajos, Luby Margit megjelenítő erejét, anyagbemutatási gazdagságát, árnyalt tanulmányait idézik. Hozzájuk hasonlóan nemcsak dokumentál, elemez, tanít, hanem követésre, a munka folytatására ösztönöz. Timaffy László ugyan teljes életművével a Kisalföldhöz kötődött, a kisalföldi tájat ragadta meg. Munkássága első kísérletei, a Földgömb hasábjain való publikálásai óta anyagával, bemutatási módszerességével, kidolgozottságával nem kevésbé következtetéseivel együtt a hazai etnográfia legkiválóbb teljesítményei közé tartoznak. Nélküle nem lehet majd megírni a legutóbbi 50-60 év hazai néprajzának kutatástörténetét. Jelen kötetükkel a néprajzkutatás utóbbi négy, öt nemzedéke tiszteletét kívánják leróni a szerzők. Csak örömükre szolgál, hogy annyi jeles historikus és társtudományi kutató csatlakozott hozzánk. Valamennyiük nevében és a múzeumaink nevében kívánjuk, hogy Timaffy László még sokáig munkatársunk, helyi mesterünk, igaz kalauzunk legyen! Adjon Isten Timaffy Lászlónak boldogságot, sok erőt, jó egészséget, békességes körülményeket, áldásos munkákat! Szívből kívánjuk, hogy az elkövetkezendő években kiteljesíthesse tudományos terveit! Szeretnénk, ha érezhetné a munkássága iránti tudományos és kulturális érdeklődésben is megnyilvánuló szeretetet, tiszteletet! 11