Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Grábics Frigyes: Színjáték a reformkori és a forradalmi Győrben

rul megszólaló, 1825-ben. Az evangélikusok bizalmatlanul fogadták 1829-ben Haubner Mátét, de mikor meggyőződtek magyarságáról, megválasztották papjuknak. Jellegzetes példaként érdemes hivatkozni Noisser Richárdra — és Vaterland című lapjára. Fűszerkeres'kedő volt, és a pesti Tage-Blatt győri tudósítója, műveltségét tekintélyes könyvtár reprezentálta. Az 1840 óta tervezett Vaterlandot 1843-ban indította meg. Európai piaci áraktól a győri társasélet eseményéig mindenről írt, ami a győri polgárt és kivált a győri kereskedőt érdekelhette, fő figyelme természetesen a helyi ügyeké volt. Állást foglalt a Védegylet mellett, és biztatott a magyarul tanulásra. Már a lap bővítésén gondolkodott, amikor 1844 farsangján száz jogakadémiai hallgató felvonulást szervezett: nagyhasú öreg német polgárnak öltöztek, s kezükben egy óriási Vaterlanddal vettek részt a menetben. A közönség megértette és megtapsolta a célzást, Noisser pedig felkészült, hogy lapját magyar nyelvűvé alakítsa át. A Hazánk 1847. január 2-án meg is indult, és nemcsak létével siettette a magyarosodást, hanem a németnyelvűséget néha mint valami régimódiságot kezelte. Jellemezheti a fejleményeket, hogy míg a Vaterland jóindulatú tárgyilagossággal írt a magyar színészetről, a Hazánk csak elvétve és röviden a németről.

17 Ehhez a századközépi helyzethez képest a magyar nyelvű hivatásos színészet kezdete igen pontosan dátumhoz köthető. A történet eléggé ismert, négy bécsi, magyarul nem tudó színész magyarul betanult három darabot és 1802ben magyarországi turnét kezdett. Első állomásuk Győr volt. Műsorukat pesti színlapjaikról ismerjük, ennél érdekesebb győri bemutatkozó hidetményük: „... arra kérvén született Magyarokat, hogy kegyes megengedéssel viseltessenek egy külföldi Emberhez, aki semmivel sem dicsekednék inkább, hogysem azzal, hogy egy igaz Magyar Hazafi nevezetére szert tehetne." A pesti hirdetmény mindehhez hozzáteszi óhaját, „harminchat esztendőtől gyakorlott Theátromi Tudománya által ő fogja vetni a fundamentumot, melyre egy törvény szerént való, és tisztességes nemzeti Theátromot lehessen építeni. Amit ő kezdett, azt született Magyarok fogják tökéletességre vinni, magának pediglen ez lesz a legnagyobb jutalma, ha a Magyarok azt fogják mondani: Ez a külföldi az ő igyekezetével megérdemelte, hogy a Magyarok közé számláltassék." Nuszöl vállalkozása kétségkívül végiggondolt akció volt. Akkor jöttek, amikor Kelemen László pesti társulata már feloszlott, a kolozsvári központból pedig még nem indult el Ernyi Mihály csapata a „másik hazá"-ba. Nuszölék hírverése a nemzeti öntudatra hivatkozott, Pesten ezen kívül a „Nemzeti Theátrom" reményére is. Bécsből indultak, de nem Pozsonyban kezdtek: először a szerényebb igényű helyeken, Győrött, Pápán, Tatán, Komáromban, Esztergomban, Vácott gyakoroltak, és edződtek a nehezebb Pesthez, Budához, az országgyűlés megnyitásakor érkeztek Pozsonyba. Darab választásukon nyilvánvaló, hogy az 1790-i pesti és az 1792-i kolozsvári kezdeményezések nem jöttek számításba, annál inkább a német színjátszás kipróbált sikerei, egyszersmind a vállalkozó német színészek által is jól begyakorolt müvek. De Benda melodrámáinak választása talán adalék ahhoz is, amit a zene szerepéről a magyar nyelvű hivatásos színjátszásban feltételezhetünk.

18 Az igazi győri kezdeteket — az első évtizedek véletleneit — azonban mindenképpen a nemzeti színészet fővonalához kapcsolódásban kell szemlélni. Már Kelemen Lászlóék programjában benne voltak a vidéki turnék, de ezt valóságosan csak a második, a Kolozsvárról Debrecenen es Szegeden át 1807-ben Pestre érkező társulat valósította meg: egy-egy csoportjuk 1811-ben és 181298