Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
Tanulmányok, közlemények - Grábics Frigyes: Színjáték a reformkori és a forradalmi Győrben
ben fordult meg Győrött. Mikor pedig ez a második társulat is fedél nélkül maradt, és kényszerűen útra kelt Miskolc felé, két csoport is kivált belőlük, így szerveződött Balog István, majd Kilényi Dávid társulata. 1825-ig az ő eléggé rapszodikus fel-fel bukkanásuk jelentette a magyar színjátszást Győrött. Az 1825 utáni, ekkor már sűrűbben, 1840-től rendszeresen és szabályozott időrendben Győrbe járó társulatok eleve a kisebb igényű települések színházi ellátására szerveződtek, de ugyanakkor nemcsak az innen-onnan ellesett szakmai ismeretek, hanem a színjátszásnak, a társulatszervezésnek és -igazgatásnak, itt-ott már a színészpedagógiának bizonyos gyakorlata is összegződött működésükben. Kétség nem fér hozzá, 1837-ben a magyar színészet legjava van együtt a Pesti Magyar Színházban, de a továbbiakban is 1840-től mint Nemzeti Színháznak is a vidéki színjátszás neveli az utánpótlást. A győri is, amely a reformkor évtizedeiben igen szerény helyzetből sorolódott az élvonalba. Ennek a folyamatnak néhány mozzanata lesz a következő vizsgálódás tárgya. Többek között a szomszédos városokhoz és a vármegyéhez fűződő kapcsolat színházügyekben és a műsorrend alakulása. 19 Kilényi Dávid társulata Az 1815-ben Pestről Miskolcra induló társulatból szerveződött Kilényi Dávidé. Először az Alföldön működtek, azután a húszas években a Dunántúlon, Komáromi Játszótársaság néven. Indokolt is a „dunántúli" elnevezés, hisz pl. 1820-ban ismételten játszottak Komáromban, Győrött, Szombathelyen, Zalaegerszegen, egy-egy alkalommal Pozsonyban és Kismartonban is. Az időtartam bő egyharmadát Komáromban, egynegyedét Szombathely töltötte ki, azután lényegesen kevesebbet Pozsonyban, és még kevesebbet Győrött. A következő évtized — még részben Kilényiék asszisztenciájával — némi változást eredményezett a városok színházi rangsorában. A pozsonyi magyar színjátszás sorsa 1825től erősen kapcsolóott az országgyűlésekhez, viszont Szombathelyt megelőzve Győr Komárommal egyezően fontos állomáshellyé lépett elő. Ez a Komárom—Győr párhuzam egyebekben is megáll. Mindkettő (és átmenetileg harmadikul még Mosón) a gabonakereskedelem révén jó ütemben fejlődött a század második negyedében. Különbség viszont, hogy Komárom ekkor már egynyelvű volt. Színháztörténetük is hasonlóan kezdődött: Benkéék 1811-i szereplése után Kilényiékével folytatódott. Érthető, ha Kilényi 1820-ban mindent megpróbált, hogy Komárom mellé Győrt is tartós állomáshellyé tegye. A társulatnak 1820-ban 15-ször kellett költöznie, hogy a folyamatos működést biztosítsa. Egy Komárom—Győr kettős bázisról könnyen érte volna el a környéki játszóhelyeket. Ezért pályázta meg az 1820-i tavaszi rövid, majd őszi hosszabb vendégjáték sikere után az 1821-i nyári évadot. Kilényi jó színész volt, talpraesett vállalkozó és leleményes vezető. Pontosan érzékelte e pillanat jelentőségét pozsonyi fellépésekor, amint ez a Kovacsóczytól megrendelt és Szentpétery Zsigmond által előadott prológből is kiderül. De nem kevésbé pontosan mérte fel a győri lehetőségeket, amikor itt német előadásokra is vállalkozott, sőt német évadokra is. De nem volt partner a városi tanács, amikor Kilényi három évre kérte a színházat. Csak az 1825-i téli évadra kapta meg. 20 Visszatérve Kilényi győri vállalkozása kezdeteire, valószínűleg már 181999
