Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)
Tanulmányok, közlemények - Dominkovits Péter: Adatok a Győr megyei agilisek XIX. századi történetéhez 1800–1848
nem tudunk olyan részletes képet nyújtani, mint ami a Vas megyei sorstársaik esetében adott. Ennek oka: a reformkorban a nemességre és az agilisekre is kivetett országgyűlési költségek tabelláiból — jelen ismereteink szerint — Győr megyéből csak a községsoros összesítések maradtak meg. E munkálat vasi adatai — a fekvőbirtokok nyomán — az agilisek vagyon- és birtokdifferenciálódását mutatják, amivel hasonlóképp számolhatunk Győr megyében is. 10 Ez irányba mutat az 1750. évi nemes és agilis összeírás is, melyben Szapon V4—V4 curiákon 3 „nőági nemest" jegyeztek fel, Pataházán 7 tyl—30 pozsonyi mérős telkeik voltak, de egy telken 2—4 családfő is lakott. 11 Az agilisek állatállományáról az 1828-as Összeírás — az adózókhoz mért összevetés szintjén — figyelemre méltó adatokat közöl. Gazdag állatállományt Rétalapon, Cakóházán, Kisbaboton tüntettek fel. A legtöbb jószágot — 4 igás ökör, 1 tehén, 3 ló, 30 birka — a rétalapi Major Jánosnál írták össze. Kisbaboton 19 családból 11-nél 2—3 ló segítette a munkát, Cakóházán 28 összeírt agilis családból 15 rendelkezett jelentősebb állatállománnyal. A kisbaboti és a szapi agilisek legelőiket a birtokos nemesek beleegyezésével birtokolták, melyek nagysága a határosztás változásaitól függött. Szapon a legelő emiatt változó értékét rendszeresen „személyesen" fizették a birtokos nemeseknek az agilisek. 12 Az agilisek gyakran árendálták nemescsaládok részbirtokait is, mint pl. a Démiek 1809-ben a „Domokos-részt" Bőnyben. 13 A Sokoróalján a dézsmás és földesúri szolgálatoktól mentes szőlőbirtokok tulajdonosai között is gyakran találhatunk agiliseket. 14 A dézsmás szőlők birtoklása konfliktusokat is okozott, mint pl. László István és Szabó Mihály kispéci agilisek esetében, akik a községi jogszokásra hivatkozva a vásárolt szőlők után a Jankó — gr. Sigray házaspárnak nem akarták teljesíteni kötelezettségeiket. Szándékukat nem koronázta siker. 15 Forrásaink gyakran szólnak a győri vásárokon állataikkal, terményeikkel kereskedő agilisekről is, ahol a bácsai prediális község legtekintélyesebb agilis famíliája, a Poleczki család is gyakran feltűnt marháival. 16 Az 1828-as országos összeírás kevés iparűző agilist tüntet fel. Neveik mellé — az asszonyfai Csete Pál kivételével — az összeírok állatállományt nem jegyeztek be. így Asszonyfán 3, a felpéci határhoz tartozó Hali szőlőhegyen 1 takács, és Felpécen 1 agilis státusú ács került a tabellákra. Mindannyian segédek nélkül, a mezőgazdasági munkák függvényében űzték iparukat. E képet csak árnyalják a peres iratokban elszórt adatok — pl. a szapi molnárok között is találunk agiliseket —, de nem tanulság nélküli, ha egy pillantást vetünk a már említett 1750-es összeírásra, melyben 1 takácsot, 1 „manualistát", 1 kocsmárost, 1 kereskedőt és 2 folyami hajózásból, szállításból megélő személyt jegyeztek fel az agilisek közé. ők természetesen V2—1 teleknyi ingatlanokkal is rendelkeztek. 17 * * * A XVIII. század utolsó harmadában a személyükre kirótt taxák és a nemesi kötelezettségek mellett a vármegye agiliseire új terhek hárultak. A megyei hatóság a földművelő adózó néppel egyenlően vetette ki rájuk a dicákat, melyből az egyik legsérelmesebbnek — ekkor — az állatállomány utáni adófizetés tűnt. A megye olykor előfogatok állítását, fuvarozását és közutak építését is kirótta személyükre. A vizsgált időszakban az agilisek legfontosabb célja az volt, hogy a sérelmes adóztatás és teherviselés alól magukat kivonják. Az ennek érdekében tett Győr megyei lépések — az agilisek számából is következően — csak megyei keretek között maradtak, nagyságrendben sem a zalai, 18 sem a példaként is citált 82
