Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Dominkovits Péter: Adatok a Győr megyei agilisek XIX. századi történetéhez 1800–1848

veszprémi agilis törekvésekkel nem rokoníthatók.

19 E kiváltság visszaszerző, terhet csökkentő törekvésekben az agilis közösségek összefogásával csak az 1820-as, 1840-es években találkozhatunk, de akkor is csak szűk körre (Felpéc, Kisbabot) korlátozva. E konfliktusok községenként más-más időben, eltérő intenzitással tűntek fel. A bácsai prediális szék agiliseinek adómentességért folytatott küzdelme a győri székeskáptalanhoz fűződő, a többi községtől eltérő jogállásból fakadóan az egyező cél ellenére is különbözött más agilisek hasonló célú törekvéseitől.

20 Győr megye — az országos nemesek kivételével — 1773-ban személyük, házuk, jószágaik után jogtalanul adó alá vetette a bácsai prediális nemeseket. A prediális nemesek 1814. évi folyamodása sikerrel járt. A megye 1814—1817 között a prediálisok jogállására és a prediális nemesi családok igazolására végzett vizsgálata során kiderült, hogy sem országos utasítás, sem vármegyei végzés nem rendelte el adóztatásukat. így a Lőre, Fekete, Kovács, Horváth, Siska, Rétallér és Kugli családot 1817-ben a további adózás alól mentesítették.

21 A „valódi" agilisek a nőági leszármazottak többedizigleni maradékaival összefogva 1828-tól gyakran ostromolták kérelmükkel a szék frissen beiktatott collatorát, Berghofer Mihály nagyprépostot, hogy őket a prediálisok jogaiban részesítse. Ez ebben az esetben adómentességüket is jelentené. A privilégium kiterjesztésén alapuló törekvés élére a Poleczki (Poletzki) família állt.

22 Bár a bácsai gyakorlat a nőág szabad öröklését engedélyezte, a prediális jogok kiterjesztését az 1830. november 5-i székgyűlés is támogatta,

23 az agilisek egyházi nemesek közé emelése mégsem következett be.

24 A speciális bácsai esetet érintve térjünk vissza kiinduló pontunkra, a megyei törvényhatóság adókivetése és a terheket sokalló, arányosabb adó- és közteherviseléseket követelő községek harapófogójában lévő agilisekre.

25 Ismerkedjünk meg az agilisek terheik könnyítésére tett lépéseivel, érvrendszerükkel. A napóleoni háborúk követelte insurrekciós költségek és a személyes hadrakelés az agiliseket is érintette.

26 1800 tavaszán a felpéci agilisek terheik csökkentésére, a fennálló helyzet gyors javítására tettek kísérletet, amikor a vármegye közgyűléséhez folyamodtak, ök a „hazafiúi költségadásban" a megyei rendelés alapján egy sorban vannak a nemességgel, de „mint sült parasztokat", úgy terheli őket a törvényhatóság az adókkal és a közterhekkel. A nemesekkel arányos insurrekciós költségek és subsidiumok fizetésére, a taxák mindenkori pontos megadására hivatkozva kérték a megyét, hogy az egyszerre viselt két teher alól mentse fel mindannyiukat. A személyes adóztatás és a közterhek alá vonás helyett elégedjen meg a régi gyakorlat visszaállításával, a taxa fizetésével. Négy pontba szedett érvelésükben elhatárolták magukat az adózóktól, helyzetüket a nemességhez közelítették. Tendenciózus jogi érveiket az 1659 :LXX. és az 1687:XVIII. törvénycikkekre hivatkozva kezdték, amelyek hatalmaskodás esetén a nemesekhez hasonló perbefogást és elmarasztalást, illetve a feleség nemesi javaiból történő kártérítést írták elő, az utódokra is kiterjedően. A nemesség adómentességét biztosító 1723 :VI. törvénycikket úgy magukra, mint utódaikra is vonatkoztatták. Majd példaként Veszprém, Komárom, Fejér megyék gyakorlatát hozták fel, ahol — a felpéci agilisek tudomása szerint — a nemesi terhek mellett csak taxát fizetnek az agilisek.

27 A kérelem vármegyei vizsgálatot vont maga után. Török János főszolgabíró az agilisek által elébe tárt szóbeli és írásos bizonyítékok, illetve a dicalis összeírások alapján az 1800. augusztus 7-i közgyűlésben tett javaslatában igazat adott a folyamodóknak, kimondván: „igazságtalan lenne nemesi módon subsi83