Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Horváth József: Az 1600–1630 között keletkezett győri végrendeletek társadalomtörténeti adalékairól

tők, látható, hogy az 55 aláírás lényegesen kevesebb személyt jelöl, mert pl. Totth András aláírásával 7, Torkos Istvánéval 3, Segesdi Istvánéval, Dallos Jánoséval és Tolnay Jánoséval 2—2 esetben találkozunk a neveket is tartalmazó 10 megerősítésben. Ahol a neveket nem sorolja fel a jegyző, ott csak a pecsétek és aláírások számára utal.

251 Az 1620-as évekből már lényegesen több aláírást ismerünk. Az ekkor keletkezett 113 testamentum közül 53 tartalmaz aláírásokat is — tehát csaknem minden második —, néhány pedig utal aláírásra, de azok bemásolása elmaradt.

252 Az 53 testamentumban 216 név szerepel tanúként, ebből 172 esetben szerepel az aláírás is. Ez természetesen lényegesen kevesebb személyt takar, hiszen a népszerűbb tanúk némelyike tucatnyi esetben tanúskodott. így pl. azok közül, akik az 1620-as években a bírói tisztséget betöltötték, Szombat Szabó András 9, Benkouith Takach István 8, Egri Márton, Horuat Pál és Torkos Péter 4—4, Kalmar Simon és Kethelyi Pál pedig egy-egy esetben erősítették meg aláírásukkal is az előttük tett testamentumot. De számos esetben találkozunk esküdt személyek aláírásával is, így pl. Torkos Imréével 7, Segesdi Istvánéval, Szűcs Istvánéval és Fraisteter Györgyével 5—5. Angarano Mártonéval, Gemesj Szabó Mártonéval, Eötvös Lászlóéval és Chiszar Istvánéval 4—4 esetben, de számos esküdt aláírása szerepel még 2—3 alkalommal. Mindebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy az 1620-as évekre a város vezetői már írástudó emberek voltak. A lakosság szélesebb rétegeinek írástudásával kapcsolatban általánosabb következtetést nem vonhatunk le. Egyéb várostörténeti adalékok Az előbbi fejezetekbe be nem sorolható várostörténeti adalékok többsége a török támadásával és ittlétével kapcsolatos. Zyartho István 1603-ban kelt végrendeletében említi, hogy „az bujdosasnak idején, ki sok kereßtyenekkel uolt eögy, mentem uolt lakny Zakolchara" és hogy ott éveket eltöltött, azt bizonyítja az is, hogy ami örökséget ott szerzett — malmot, szőlőt, házat és egyebet —, arról is rendelkezik.

253 1609-ben Szabó Miklós elszámolva vagyonáról — kihangsúlyozva annak jogi származását — azt írja, hogy „az legelseö felesegemteöl semmi több nem maradott ream egy fel malomnál, es azt is Szinan bassa égette megh .. .".

254 Néhány esetben találunk említést fogságba esettekre is. Chiszar György alias Galouicz 1604-ben végrendelkezve hagy 5 forintot „az zegen köröstyn Rabboknak, kik az Chonka Toronban uadnak".

255 1617-ben Syluester Frelik házastársa elmondja, hogy „Volt kett fiam az Másik Uramtol ky megh Győr megh uetelekor hogy az Török megh uette, meg akkor esset Teöreök kézben".

256 Tehát a közben eltelt több mint két évtized alatt nem kerültek haza. Az édesanyjuk azonban még mindig reménykedik hazatérésükben, mert így folytatja: „ha történet serint megh iőne tartozzék az Uram nekiek adni az Testamentomosok iteleti szerint". A már említett Szabó Miklós hagy feleségének 600 forintot és „annak fölötte az gyermeket kin kiualtotta az tataroktul, az 200 ftot is neki hagyom es engedem".

257 De hogy Győrött is voltak idegen rabok, azt bizonyítja Szabó Pál 1613-ban kelt rendelkezése: „Hagiok az Rab Valtsagabol Battyamnak Eötuen forinthot".

258 Még érdekesebb Vincze Lukács 1606-ban kelt testamentumának egyik pontja: „az melj Török Rabom uagion, meliben uagion benne 40 forintom"és amelyben az öccsének, Vincze Jánosnak is 40 forintja van, „azt ha63